Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

luk befogadott zsellérek részére is átengedhetik. A zsellérek csak kézműipart űzhettek alanyi jogon. Feltűnő rendelkezése az alapítólevélnek az, amelyik kifejezetten tiltja céhek alakítását és mindennemű, a szabad ipart megszorító kiváltság szerzését. Csak a mészárszéki, a serfőzési és az épületfa-kereskedési jogot nem tette szabaddá. (A serfőzés jogát az egész telepre nézve, a korábban megkötött szerződések alapján Mildenberger, az épületfa-kereskedését Lővyék és Neuschlossék birtokolták.) Miközben a tulajdonos gróf alapvetően a kedvező feltételekkel élő „vállalkozók" spontán betelepülésétől várta a „gyarmat" fellendülését, gondoskodni igyekezett annak külsőre is rendezett jellegéről. Előírta, hogy az építkezők kötelesek „homlokkal az utca felé építeni és úgy, hogy oda semmi nemű dísztelen és a jó ízléssel ellenkező épületek ne tétessenek - a tető cserépből vagy zsindelyből legalább, a kerítés pedig kőfal vagy deszkából engedtetik, sövényezés és körül árkolás egyátaljában tiltatik". Mindennek biztosítékául pedig előírta és meg is követelte az „építési minta" előzetes bemutatását. Nem is hiába: noha a beépítés foghíjas, Hunfalvy János 1856-ban megjelent országleírásában mégis azt hangsúlyozza, hogy „Újpesten csinos lakházakból álló szabályos utcákat, több kisebb-nagyobb gyárt, gyümölcs- és szőlőkerteket találunk"." Az önkormányzati jogok természetesen csak a házbirtokosokra terjedtek ki. Évenként legalább egy közgyűlés tartását írta elő az alapítólevél. Az itt hozott statútumok és végzések a földesúr jóváhagyásával váltak érvényessé. A közgyűlés a földesúr által állított jelöltek közül választhatta meg a tisztségviselőket - hangsúlyozottan „minden hit, vallás és nemzet különbsége nélkül". A megválasztandó bíró két tanácsbélivel „sommás úton" ítélkezhetett 20 ezüstforint értéket meg nem haladó adóssági perekben és minden egyéb olyan polgári ügyben, amelyben a felek alávetették magukat ezen bíróság eljárásának. Elöljárónak lenni akkor sem volt hálás feladat, ha a telep életében széles körű befolyást és az uradalom vezetéséhez fűződő sokrétű kapcsolatot biztosított. Az elöljáróság felelt a földesurat megillető adók behajtásáért és évente két részletben, Szent Mihály és Szent György napján történő befizetéséért az uradalmi pénztárba: „ha a fizetés akármely okból elmaradna, az elöljáróságnak minden ingó és ingatlan javaikból valóságos végrehajtással sommás úton fog az megvétetni." Ha ezt szó szerint 11 Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben történelmi és helyirati szöveggel. Darmstadt, 1856. 162. p. 25