Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ADATTÁR - 9. Adatok a Lánchíd robbantásának történetéhez

az csak keveset sérült, de a gaz barbárt eltalálta az isten bosszuló keze, mert a fölrepült pár kő őt sújtá agyon és csonkítá meg. Budára átmenni azonban még sem szabad." Két nappal később ugyané lap ezeket írja: „Auer ezredes jellem volt. Bizonyos vesztére veté a mázsa lőporral telt hordóba égő szivarát. Véghetetlen szerencsére csupán ezen egy hordó lobbant föl s nem a hídfőbe rakott többi tizenhárom is s így a hídnak csak igen csekély sérülése történt." A kolozsvári Honvéd pesti levelezője a lap május 26-iki számában így ír: „Auer ezredes a hídfő aknáiban volt nagymennyiségű lőport meggyújtotta, hogy a Lánchidat légbe röpítse. Azonban, talán mert állítólag Clark a főmérnök, az irtózatos tervet meghiúsítandó, titkon vizet öntetett a lőporba, a híd igen kevéssé sérült meg. Hanem a gazember elvette érdemlett jutalmát, mert a felrepült egy pár kő agyonsújtotta." Ábrányi Emil a Debrecenben megjelenő hivatalos lap, a Közlöny 1849. május 24-iki, 113. számában így ír: „Láttam az olasz ezredes holttestét, ki a hidat légbe akarta röpíteni. Iszonyúan lakolt a gaz vandál bűnkísérletért. Jobb karját és oldalát egészen elvesztette." A Pesther Zeitung május 24-iki számában ez van: „Hentzi és méltó kollégája Auer vagy Alnoch ezredes tegnapelőtt egész nap közszemlére volt kitéve a General-Commandó épületében egy folyosón, széttört székek, íróasztalok, cserepek, papirosok és rongyok között. Auer ezredes egy rézsut föltámasztott széttört ajtón feküdt. Ez a látvány egymaga alkalmas volt arra, hogy a pestbudai közönség bosszúérzetét kielégítse." Néhány sorral alább: „Mint halljuk, Auer vagy Alnoch ezredes saját kezével gyújtotta meg a puskaport, mert az erre kirendelt négy horvát nem akarta magára vállalni ez ocsmány müveletet." Mint látható, az egykorú följegyzések még a merénylő nevét sem tudják s csak a hídfőbe rakott hordókat és aknákat emlegetnek, de igen határozatlanul, mert a hídfőhöz tartozik a lánckamara is. Hasonlóképpen beszélnek az összes történetírók, sőt Görgey Arthur maga is ezt írja május 21-iki hivatalos jelentésében: „Az ellenség a győzelmes ostromlás végperceiben még az utolsó cudarságot is elkövette s a Lánchídon alkalmazott aknákat (Mienen) elsütötte." Hogy ezek az aknák, hordók hol voltak s hogy miképpen történt a gonosz kísérlet, arra nézve hallgat."

51 A Lánchíd megsemmisítésének sötét gondolata nem Budavár elvesztésekor támadt az osztrákok fejében; rég forralták e szándékos fenyegető és bosszúálló tettet sakkhúzásnak tartva fönn a magyarok drága kincsének, a remekműnek megsemmisítését. Már április 22-én hirdetmény volt a falakon, mely szerint Weiden tábor1151 Közli Katona: Budavár 508. o. 418