Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ADATTÁR - 3. A honvéd és császári ágyúk adatai 384 - 4. Arthurmi nemes Hentzi Henrik, cs. kir. tábornok, Budavár 1849-i parancsnokának életrajza - Hentzi halála. Közli Kiss József, Budavára bevételekor főhadnagy és századparancsnok

sarkáról egy ágyúgolyóval ketté töretek alattunk a lajtorját, és mi alá zuhantunk. Máriássyn a nadrág csípőben keresztül szakadt, bal arcát esés közben sérelmesen megütötte, a nagy esés és ütődés miatt a kemény kövön eszméletlenül terültem el. Amint feleszméltem, szerencse hogy feleszméltem, mert nem az ellenség golyója, hanem az ellenségtől lelőtt s lezuhanó honvédeink sokasága ver agyon. Itt és ekkor estek el szemem láttára Csajági László, Giczy Pista hadnagyok, Győrfi Endre 47-ik zászlótól; elesett a vitéz Szobi József 17. zászlóalj és Öri Károly főhadnagy 6-ik zászlóból fején, Zászlósi mellén, 17-ik zászlóalj Kiss József százados bal arcán befúródó és nyakába megmaradt golyó által kaptak sebet. A nagy esés miatt lajtorjákon a várban jutáshoz semmi reménységem nem lévén, felismertem a résen túl harcoló 17-ik honvédzászlóalj honvédéit, s köztök embereimet is, a mikor hozzájok értem, akkor hányták le a Ceccopieriektől át jött tizedesem felszólítására, a várban levő Ceccopieriek fegyvereiket. Udvardi Péter, Bartal, Soltész a várfokáig elsők felmásztak, de mivel a lajtorják rövidek voltak, a Ceccopieriek patronás-szíjaiknál fogva húzták fel őket a várba, engemet pedig ki nem részesülhettem azon szerencsében, hogy legalább itt a várba juthassak, Farkas tizedes azzal örvendeztetett meg, hogy a résnél semmi ellenséget nem lát: tehát ott bemehetünk. Bár végtelen ki voltam fáradva, de az óhaj a várba minél előbb feljutni, megújította s kettőztette lankadó erőmet, felmásztam azért Farkas tizedes és a mellette álló két honvéd segítségével a réshez, és azon szerencsésen minden ellentállás nélkül a várba jutottunk. Most elfogyott a töltény vagy lőszer, míg a mieink előtte való nap vagy estve csak 60 lökészletet kaptak, Czapán Miska főhadnagy minden Donmiguel számára kétszer annyit rendeltetett, csakis ezek és Szálkai szerencsés megérkezése okozta, hogy míg lökészletet hoztak, a csatatért megtarthattuk. Az öröm legmagasztosb érzése hatotta által egész valómat, midőn a várból le és széttekintve láttam lobogtatni annyi ezrek kezeiből a lengő kendőket. „Utánam fiúk! miénk a győzelem!" e szavakkal indultam meg a réstől kilenczed magammal. Egy rövid utczán minden bántalom és ellentállás nélkül haladtunk által, de midőn a másikba értünk, ott az ablakokból tüzeltek erősen reánk, és egyet el is lőttek közülünk, ki ezen szavakkal: „meglőttek ám főhadnagy úr" összerogyott s meghalt. Ezen utcában találkoztunk egy osztrák egyenruhás tizedessel, ki fehér kendőjét lobogtatva intett, hogy menjünk oda és kövessük őtet, ha akarjuk, Hentzit szállásán elfoghatjuk. Mi minden utógondolat s késedelem nélkül követtük vezetőnket, ki inkább szaladt mint ment előttünk, ez okért kérdeztem tőle, hogy kicsoda, s valódi jóakarónk, 392