Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ADATTÁR - 3. A honvéd és császári ágyúk adatai 384 - 4. Arthurmi nemes Hentzi Henrik, cs. kir. tábornok, Budavár 1849-i parancsnokának életrajza - Hentzi halála. Közli Kiss József, Budavára bevételekor főhadnagy és századparancsnok

ügybarátunk-e, kérdésemre válaszolá, hogy ő az Ernesztektől jött által hozzánk, s midőn Windisch-Grätz Budára és Pestre bejött, ö a ruha-depot maradvánnyal a vár­ba szorult, az idő óta Hentzi irodájában használták, ott van most épen Hentzi, s ha sietünk élve elfoghatjuk. Az Ernest tizedes siettetése majdnem mindannyink életébe került, mert alig 50 lépésnyire előttünk egy osztrák főtiszt lóháton ülve vezetett három század horvát gyalogságot, de azok a mint minket meg nem láttak és támadtak, mi is örömest hagytuk őket tovább menni. Az időt megnevezni nem tudom mikor, de a legna­gyobb hamarsággal a Bomba térhez jutottunk, ott találtuk a fedezetlen hagyott üres tátongó bombákat és ágyúkat, és ott találkoztunk egy vén Donmiguellel s egy más honvéddel, itt egy kevéssé megpihenni vagy jobban mondva lélekzetet venni meg­álltunk, s midőn innét visszapillantottunk életveszélyes utunkra, láttuk az előttünk eldefilirozott horvátokat mint a csibe-fijakat széjjel szaladni. Az őket vezénylő fő­tisztet pedig lováról leesni. A vén Donmiguel, ki előttünk 50-60 lépéssel előbb s a legjobb helyen állt, egy ab­lakra irányzá fegyverét, midőn a lihegő Ernest elkiáltja magát: „Ott megy Hentzi." Ha az Emest nem figyelmeztet is, felismerem Hentzit, mert harmad nappal előbb nézte, miként omlik a golyók által rombolt rés. Harmad nappal előbb ugyanis Hentzi azon polgári ruhában, melyben meg akart szökni, megnézte az omladozó vár falát, és egy cseh tüzérirányzó, kinek apja a várban tüzérparancsnok volt, őt felismerve, macska gyorsasággal ugrott egy 18fontos ágyúhoz, és oly jól irányzott, hogy ha a go­lyó a vár felületén egypár sukkal feljebb repül, Hentzi aznap megszűnt élni. Hentzi a reá nézve jól irányzott lövést háromszori kalap levevéssel köszönte meg a tüzérnek. A mint Hentzi az általam felismert polgári ruhában szállásáról kijött, a Donmiguel ezen szavakkal fogadta és lőtte szívén felül: „ismerem a K-t, együtt vol­tam vele Péterváron," az ismeretlen honvéd pedig bokáját törette összes golyójával. így esett el Hentzi. De mit törődtem én Hentzivel, gondolván, hogy az irodájá­hoz oly irományokkal találkozhatom, melyekkel nemzetemnek használhatok, azért azonnal Hentzi lakását kerestem föl. A mint beléptein Hentzi szállására, az udvaron találtam tizenegy paripát, három ember által tartva és őriztetve. Embere­im utánam jöttek. Farkas tizedes puska aggyal háromszor megüté az ajtót, a szoba ajtó előttünk megnyílt, az ajtót Hentzi adjutánsa egy főhadnagy nyitotta meg, kinek csákója most is birtokomban van, és egy mellék szobából előjött még négy stabilis tiszt is, kik közül csak egy volt katonai ornatusban, a többi mind polgári ruhában. 393

Next

/
Oldalképek
Tartalom