Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A tüzértámadás és roham (1849. V. 16-21.) - Május 18., péntek

Az éj setétségének leple alatt további veszteség nélkül tért vissza táborhelyére, nyugodt lelkiismerettel, önfeláldozó és bátor magatartásának tudatában.

863 * A Kmety-hadosztály feladata tisztán csak tüntetés lévén, szándékosan feltűnő mozdulatokkal és sürü lövöldözéssel iparkodott a Vízműerőd északi szárnyának figyelmét felkelteni és ébren tartani. Ez teljes mértékben sikerült is neki. A Vízműerődből megindult heves gyalogsági tüzet azonnal követte a vár VII-IX. sz. műveinek ágyútüze is. Az ellenség oly sűrűen szórta mindenféle-fajta lövedékét a Víziváros útvonalaira és házaira, hogy komoly támadás csak a legnagyobb veszteségek árán folyhatott volna le.

864 * Az erőszakos kémszemle, mint ilyen, sikerrel járt. Mert ez alkalommal a tanulságokat a valóságos rohamhoz megszerezte. A belőlük tájékozódott fővezérlet fel 863 Hegyesi Márton 206. o. „Míg ezek a várfal alatt történtek, azalatt a 9. honvéd-zászlóalj fegyvertüzével pásztázta a falak szélét, s ezen foglalkozásába olyannyira belemelegedett, hogy észre sem vette a támadó csapatok visszatértét, csak akkor, amidőn már teljesen nappallá lett. Ennek beálltával azonban nem igen vonulhatott vissza a teljesen nyílt Vérmezőn át, máskülönben megtizedelve érte volna el táborhelyét - így hát akarva, nem akarva - továbbra is ottmaradtak vitézeink megelőző éjjel elfoglalt szállásaikban és egész nap ki sem mozdultak, mert mihelyt csak egy vörös-sapkás is fel merte emelni a fejét, nyomban érte őt a granicsárok üdvözlése. Végre 17-én éjjel [sic!] hagyhatták el eddigi búvóhelyeiket, hol nemcsak az ellenség golyóitól, hanem az éhségtől is kietlenné vált a tartózkodás" - írja egykorú forrásai alapján Hoffmann Arnold 57. o. 864 Görgey Artúr II. 85. o. A hírlaptudósító Ábrányi a Rókushegy felől ezt így látta és írta le: „Egy negyed két órára lehetett éjfél után, midőn puskatüzelést hallánk, s távolról szóló háromszoros éljent; mintha mennyei seraphhangokat hallottunk volna, lelkünk örömmel elborult. Három negyed volt kettőre, midőn erösebb háromszoros éljen hangzott a légen által, s ezt igen süni puskaropogás követé. A várfalak s ezek alatti kertek (a Víziváros felé) főleg a Bécsi kapu alatti lejtőség villámlott sürü, apró tüzektől. Mi történt ezalatt a túlsó oldalon, nem tudjuk." Közlöny, 1849. május 25. No. 114. 427. o. 296