Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A tüzértámadás és roham (1849. V. 16-21.) - Május 18., péntek

is dolgozta ezeket, s a május 21 -i utolsó támadás előtt a hadtestek parancsnokaival közölte.

865 Mi pedig 88 évvel a történtek után azt is megállapíthatjuk, hogy Görgei, aki a május 18-i hajnali eseménynél elkövetett hibáit 1852-ben férfias nyíltsággal terítette ki a nyilvánosság elé, még olyanért is súlyosan hibáztatta önmagát, amiben egyáltalában nem hibázott. S amit a vádaskodások időszakában, főleg olyanok, akik nem ismerték a kérdés egész irodalmát vagy éppen nem tekintették a maguk feladatának Görgei védelmét, Görgei ellen szegeztek. Bayert pedig, aki a dologról 865 Görgey Artúr II. 87-88. o. - A Nagysándor-hadtest körletében a kudarc okozója jórészt az az akadályrendszer volt, melyet a vár alatt elterülő kertek kerítései, palánkjai stb. alkottak. „Ezért jövőre minden még létező akadályokat a rés aljához vezető útból előre el kellett távolítanunk, mielőtt az új rohamhoz hozzá fognánk". A Fehérvári rondella mellett tört rés az alatta elterülő romhalmaz miatt a behatolásra egyedül nem látszott elégségesnek, s így az ennek két oldalán húzódó kötögát megmászására is kellett számítani. Ezért „a réstörő-telépnek szakadatlanul folytatnia kellett a maga romboló munkáját és hogy jövőre az I. hadtest egész biztosan behatolhasson a résen, azt is lábtókkal láttuk el azon többi hadtest példájára, melyeknek falat kellett mászniok." - A vár védőrségét a vár belsejében a magyar ágyúk tüze csak kivételesen háborgatta, miért is azok - Görgei szerint - pihenő és élelem bővében jókedvvel és bátran állhatták az ostromot. Ezért a „legbiztosabban úgy véltünk célt érni, ha ezentúl a vár belsejét oly sürün, amint csak készleteink szűke engedi, bombázzuk s azonkívül tábori vetágyúütegeinkből és 12fontos ütegeinkből is egyre lövöldözzük és jelesül azokat az épületeket, melyek kémjeink jelentése szerint az ellenségnek raktárai és laktanyául szolgáltak, felgyújtjuk." - Görgei megállapítja, hogy a védőrségét nem sikerült meglepni. Pedig a győzelemnek az egyik főkelléke, ezért „főleg még arról is kellett gondoskodnunk, hogy valamiképpen a meglepetés előnyét is biztosítsuk a jövő rohamnak." Görgei ezt áltámadások rendezésével akarta elérni. Ezért ilyen áltámadásoknak „a következő két vagy három éjszakán történt ismétlése által egyrészt meg akartuk abban akadályozni az ellenséget, nehogy a rést s ahhoz való hozzáférhetést nekünk éjjel megint járhatatlanná tehesse, másrészt ahhoz akartuk őt hozzászoktatni, hogy az éjfél utáni két órát annak a bizonyos időpontnak tartsa, amelytől fogva mindaddig, amíg megint le nem száll az éj, újabb támadástól nem kell tartania. Ezen áltámadások utolsó ismétlése az 1849. évi május 20-áról 21-ére forduló éjszakán ment végbe." - Amint látható, Görgei a tanulságokat helyesen fogta fel s látni fogjuk, hogy azokat annak idején helyesen is alkalmazta. Az egykorú közvélemény a támadás sikertelenségét nem fogta fel tragikusan s arról, hogy csak erőszakos kémszemléről volt szó, mely kedvező esetben valóságos támadássá fejlődhetett volna, nem tudott. 297