Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények Budapesten - A budai vár erödítészeti értéke és helyzete 1848 végéig. A budai vár védelemre való berendezése 1849-ben. Gyalogsági és tüzérségi megszállása 1849 április végétől

erődöv által nem védett magerőd maradt, melyből még a „kastély" is hiányzott, illetve ezt csak részben pótolta a királyaink távolléte folytán használatlan vagy csak részben használt királyi palota. 49 Ebből is kitűnik, hogy Budavár már csak névleges vár volt, melynek volt ugyan várparancsnoksága és voltak várfogságra ítélt rabjai is, várjellegét azonban csak a budai Várhegyet festői keretbe foglaló régi falai és körbástyái, elmúlt korok e roskatag maradványai kölcsönözték a regényeskedő polgár szemében. Mint mondottuk, a Várat környező külvárosok utcái az északi vagyis a Bécsi kapu-arcvonalon és a keleti, tehát Vízikapu-arcvonalon csaknem a várkapuig értek. A vár síkozata (glacis) lakóházakkal és villákkal beépítve, jórészt megszűnt. A be nem épített részek közül a Vízikaputól keletre, a Halászváros felett, a várkertig húzódó meredek hegyoldal, a nyugati arcvonalon pedig a Bécsi kaputól a Fehérvári kapuig vonuló egykori „Alsó bástya", már békés, fasoros sétánnyá alakult. A palotakert által nyugatról, délről és keletről körülvett királyi palotát közvetlenül övező körfal, s az ettől helyenként lefutó kerítésközök (zwingerek) és lépcsőzetek (terraszok) még leginkább tartották fenn a vár ezen részének erődítési jellegét. Azonban - s ez a különös - az ostromban a legnagyobb szerepet mégis csak a felsőváros körfala („várfal", „bástyafal") játszotta, mely 13-21 m között váltakozó magasságban húzódott végig a Várhegy peremén. Ez a fal, melyről elmondottuk, hogy különböző korszakokban épült s amely különböző okokból és az 1686 óta 1849-ig eltelt 163 év alatt különböző módon javíttatva, a legkülönbözőbb vastagságot is mutatta, lövőrések, óvóépítmények, fedett közlekedő utak stb. nélkül, 1849-ben már a legelemibb erődítési szempontokat sem elégítette ki. A várkapuk, szintén inkább csak emlék gyanánt állottak helyükön, akadályárok, csapóhíd stb. nélkül, szintén csak közbiztonsági célokat szolgálhattak mozgalmas idők esetén. Ennek a helynek - mely korszerűség tekintetében Arad, Temesvár, Gyulafehérvár, Eszék, Pétervárad, főleg pedig Komárom várától több évszázados távolságban maradt el - várként való felhasználása és megvédelmezesenek szándéka a maga idejében éppen ezért nemcsak a szakembereket, de a műveltebb közönséget is meglepte. A császáriak azonban érezték, hogy ezt a helyet nemcsak szimbolikus és politikai jelentőségénél, hanem főleg a benne felhalmozott nagymennyiségű hadieszköz birtokában, nem engedhetik át egykönnyen az ellenfélnek. Már csak azért 249 Az 1769-ben elkészült új királyi palota apácazárda, majd egyetem és nádori lakás céljaira szolgált. Melléje ugyanakkor épült a Fegyvertár. 133