Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
„Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen — hangzott többek között —, hogy a német birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint ezt a nagy államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetséghűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszített háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedné tenni apáitól öröklött földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését." Bejelentette, hogy „ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetünk", és ezt a honvédséggel a proklamáció után szintén a rádión keresztül hadparancsban is közölte. Az átállási terv végrehajtására azonban nem került sor. Az 1. ós 2. hadsereg számára küldendő titkos parancsot a vezérkari főnökségen meghamisították, és délután 5 óra után a rádióban is új parancs hangzott el, mely szerint: „A kormányzó úr rádiószózatában elhangzottakat senki se értelmezze úgy, hogy a magyar hadsereg letette a fegyvert. Mind ez ideig csupán fegyverszüneti tárgyalásokról van szó. Ennek kimenetele még bizonytalan, ezért minden magyar katona és egység változatlan erővel folytassa a harcot," Közben pedig a Budapesten tartózkodó német csapatok megszállták a Honvédelmi Minisztériumot, a budapesti városparancsnokság épületét, a laktanyákat, a hidakat, a pályaudvarokat, a közlekedési csomópontokat, a főbb középületeket, és harckocsik cirkáltak a Körúton és a főváros főbb útvonalain. A nyilasok a Pasaréti úti főhadiszállásukon gyülekeztek, és a pártszolgálatosok számára karszalagokat és fegyvereket osztogattak. A honvédség 25 — 30 ezer készenlétben levő géppisztolyából 18 ezret a Nyilaskeresztes Pártnak utaltak ki; ezenkívül kaptak a nyilas pártszolgálatosok a Pasaréti úti titkos német katonai raktárból is fegyvereket; 10 ezer puskát, mintegy 2 ezer géppisztolyt ós 20 ezer kézigránátot. Estére a nyilasok a Rádiót is elfoglalták, és 9 óra tájban elhangzott a nyilas vezér, Szálasi Ferenc hadparancsa a fegyveres nemzethez. A hadparancs akkor hangzott el, amikor Szálasi a hatalmat hivatalosan még nem vette át (erre csak másnap, Horthy lemondása után került sor), de a nyilas csőcselék már elöntötte az utcákat és megkezdődött a városban a féktelen, nyílt terror. 5 Nyilasok a A nyilas hatalomátvétel a Városházán már október 16-án reggel, Szálasi miniszterelnöki kineVárosházán vezése előtt megtörtént. Nagy Péter központi gondnoksági tisztviselő irányította a hatalomátvételt, fogadta az érkező nyilasokat és fegyveres pártszolgálatosokat rendelt ki a kapukba. A hatalom — a Sztójay-kormány idején kinevezett főpolgármester félreállításával — annak a Mohay (Mohaupt) Gyula ügyvédnek a kezébe került, aki a főváros törvényhatósági bizottságának már évek óta (mint a Nyilaskeresztes Párt tagja) a legaktívabb és legszélsőbb jobboldali tagja volt. Titkára Nagy Péter lett. A városházi tisztviselők között a nyilasoknak számos híve akadt, hiszen már 1944 előtt Kiss Károly tiszti ügyészhelyettes (és Kontra Kálmán tiszti alügyész) mint nyilas „nemzetségvezető" igen eredményesen szervezkedett: a legnagyobb nyilas „tisztviselő-nemzetség" a fővárosi volt. Nem kellett Dorogi Farkas Ákos polgármestert sem félreállítani, hiszen ő mint a Zsidókérdést Kutató Intézet egyik alapítója imrédysta, majd nyilas érzelmeit nem rejtette véka alá. A nyilas hatalomátvétel után a főváros vezetésében a személyi változásokat Dorogi Farkas Ákos hajtotta végre. Október 18-án, a „szolgálat érdekében" Orbay Dénes tanácsnokot (az elnöki ügyosztály addigi vezetőjét) megbízta az alpolgármesteri teendők ellátásával, másnap azonnali hatállyal felmentette állásából Morvay Endre alpolgármestert, Feigler Károly tiszti főügyészt, Zielinski Tibor tanácsnokot, Hanthy-Haidekker János főjegyzőt, Enyvári Jenő könyvtárigazgatót és vitéz Kiss Lajos tűzoltó főparancsnokot. Október 25-ón „a háborús helyzetre való tekintettel . . . , a közigazgatás folyamatosságának biztosítása érdekében" a polgármesteri ügyosztályok és a kerületi elöljáróságok vezetőinek és helyetteseinek megbízása iránt intézkedett, Ennek során két tanácsnokot (Némethy Károlyt és Salamon Gézát) és öt kerületi elöljárót váltott le, helyüket alacsonyabb rangú tisztviselőkkel (tanácsjegyzőkkel) töltve be, s nyolc polgármesteri ügyosztálynál és kilenc kerületi elöljáróságnál új vezetőhelyetteseket nevezett ki. A fővárosi Dorogi Farkas Ákos polgármester buzgón szolgálta az új rendet, nemcsak a legsürgősebbnek \önkormányzat vélt személyi változások végrehajtásával, hanem a főváros önkormányzatának a semmibevételéieijes mégsem- ve j j s _ Október 26-tól kezdve egyre-másra adta ki a „közgyűlési hatáskörben hozott polgármesmisiese ^ er j határozatokat", arra az 1944. szeptember 7-i kormányrendeletre hivatkozva, amely átmenetileg szüneteltette az önkormányzatok (törvényhatósági bizottsági közgyűlések, közigazgatási bizottsági ülések) működését, mit sem törődve azzal, hogy ez a rendelet nem vonatkozott a fővárosra és Pest vármegyére. Azonban Dorogi Farkast sem mentette meg buzgósága attól, hogy a november 4-én a személyügyek országos kormánybiztosának megtett Gál Csaba (akinek a feladata volt „a közalkalmazásoknak és közmegbízatásoknak, valamint bármely magánalkal-
