Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
242. Schönherz Zoltán 243. Rózsa Ferenc 1942 második felében a súlyos vérveszteség után magához tért a kommunista mozgalom. Szeptemberben már megindult a kapcsolatok felvétele, s a visszaemlékezések szerint elkezdődött a pártszervezetek kiépítése is. Még azon az őszön ismét megalakult a Budapesti Területi Bizottság, s gyorsan erősödtek az illegális párt fővárosi csoportjai a VI., VII., VIII., IX. és X., valamint a XIII. kerületben. Néhány szakszervezetben pártcsoport alakult. Szinte megszakítás nélkül dolgoztak a kommunisták az építőknél, gyorsan szerveződtek a csoportok a bőrösöknél, a szabóknál, a szűcsöknél és a segédmunkásoknál is. A peremterületeken, Kispesten, Pestlőrincen, Pesterzsébeten dolgoztak a pártszervezetek, illetve folyt a szervezésük. 1942 októberétől már üzemi kapcsolatai is létesültek a pártnak a fővárosban és az elővárosokban egyaránt. A dél-pesti peremterületeken nagy befolyása volt a Demény Pál vezette kommunista csoport- A Demény nak. Ebben az időben, főként Dél-Pest környéken, nagy számban jelentek meg röpiratok, jel- frakció újbóli szavas röpcédulák. A röpiratokon a proletárdiktatúra megvalósítása a közvetlen cél. Kiadó- fellépése. A jukat pontosan megállapítani nehéz, de a szálak a Demény-, illetve az abból kivált Deák-csoport- ea ~ cso P ort hoz vezettek. Mivel ezek a csoportok is használták a KMP elnevezést, ez zavart és szervezési nehézségeket okozott a nagy vérveszteséggel küszködő KMP-nek. A rendőrségi jelentések szerint 1942 szeptemberétől kezdve KMP aláírás nélküli, de kommunista szellemű röpiratok, falfestések tűntek fel Sashalom, Csepel, Pesterzsébet, Soroksár, Rákospalota és a főváros egyes területein is. A rendőrség értelmezése szerint ,,a KMP utóbbi röpirataiban mintegy feladta osztályharcos forradalmi álláspontját ós osupán a független, szabad, demokratikus Magyarországért való harcot hangoztatta", addig ez a csoport — kiadott röpirataiban — a proletárforradalom mellett foglalt állást, és annak megvalósítása érdekében könyörtelen harcot hirdetett. Itt a népfrontgondolat helyes értelmezését érti félre a rendőrség, de reálisan látja a különbséget, hogy a párttól függetlenül működő kommunista csoportok — röpirataikban — ekkor még nem ismerték fel a függetlenségi népfront szükségességét. Az 1940 tavaszán létrejött Deák-csoport belépett az SZDP-be, ahonnan 1941 telén eltanácsolták. Az akkor 12 — 15 fős csoport 1942 tavaszán kirándulásokon ismerkedett össze Demény Pállal és csoportjával. Később egyesítették a két csoportot. Az 1942 nyarán lezajlott nagy letartóztatások után Demónyék teljes mozgalmi szünetet rendeltek el. Láttuk, hogy mozgalmi szünet volt ebben az időben a szociáldemokrata alapszervekben is. Míg a szociáldemokraták 1942 őszétől lassan újraindították a pártéletet, addig a Demény-csoport mozgalmi szünete még tartott, s ezzel Deák és csoportja nem értett egyet. Tudni kell azt is, hogy a Demény-csoport Klementék neve alatt vegyiüzemet létesített, amelyben az ellenállási-antifasiszta mozgalom tagjai dolgoztak, attól függetlenül, hogy a KMP-hez, Deményhez vagy Deákhoz tartoztak. Sőt ennél szélesebb körből is sokan menedéket találtak ebben az üzemben. Ugyancsak itt készültek a'mamis papírok és iratok is az antifasiszta mozgalom számára. Itt kaptak munkát és papírokat a Deák-csoport tagjai is. Déry Tibor írja: „Hogy hamis keresztleveleken, születési bizonyítványokon kívül milyen más vegyipari terméket állítottak elő, már nemigen emlékszem. Egyszer szódabikarbónát kellett zacskóba kimérni, ebben én is részt vettem, mert sürgősen el kellett szállítani a rendelést."
