Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
körében még mindig sokan vannak olyanok, akik ezt az agitációt tettleg vagy passzíve elősegítik" — írja a budapesti főkapitány a fővárosban egyre gyakrabban megjelenő KMP röpiratokról. Köbös Elek, az egykori budapesti asztalosmunkás — a Román Kommunista Párt későbbi főtitkára — nagy gonddal készítette elő a röpiratok Budapestre juttatását. Három utat dolgozott ki: az egyik a nyugati határon keresztül vezetett, a másik út a vasutasokon keresztül jött létre. A röpiratok hazaküldésének harmadik útja a Dunán keresztül vezetett a fővárosba. Uszályhajókon több száznyi röpiratcsomagot hoztak így be Bécsből. Sokszor több csoport is tartott kapcsolatot Béccsel, de volt úgy, hogy időlegesen minden kapcsolat megszakadt. Némelyik csoport egy-két hónapig, másik egy-két évig folytatott agitációs és szervező munkát. Egyi'k ilyen hosszabb ideig működő csoport a kommunista ifjúmunkásokból szerveződött, s az 1919. évi szervezkedéseknél már említettük az Értesítőt kiadó ifjú kommunistákat. A különböző kerületekből szerveződő, először külön-külön, majd Demény Pál vezetése köré csoportosuló fiatalok 1919 nyarától két éven át dolgoztak együtt. Az ellenforradalom legvéresebb időszakán át megőrizték illegalitásukat. A nagy-budapesti szervezkedés 1920 tavaszán érkezett fejlődésének második periódusába. 50 A KMP .s Míg 1919-ben saját kezdeményezésére Demény Pál tízes csoportokat szervezett, 1920 tavasza- vezéaének tói már rendszerré vált a szervezés, látogatták a különböző szakszervezeteket és úgy gyűjtőt- masodlJc ték a tagságot. Ezt a lényeges változást az hozta meg, hogy Demény 1920 májusában Bécsben e{apja járt, s ott Lékai Jánoson keresztül kapcsolatba lépett az emigrációs pártvezetéssel. Kiutazásának kezdeti célja nem ez volt, hanem Lékai meghívására részt vett a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé balkáni konferenciáján. Visszatérése után illegális szervezetük számszerűleg is jelentősen megnőtt. A csoport rendszeresen szervezett szemináriumokat, ahol az előadásokat Demény Pál, majd Branner Béla tartotta. Az ifik összefogását szolgálták a rendszeres vasárnapi kirándulások. 1920 szeptemberében a csendőrség Aszódon kommunista ifjúmunkások gyülekezéseire figyelt fel. A nyomozás Demény Pált sejtette a szervezkedés mögött, de nem került bizonyításra, hogy a Kovács Pál álnév őt takarja. A csoport 1921 őszi lebukása előtt tevékenységük harmadik korszaka volt a legjelentősebb, A KMP s 1920 decemberében Demény Pál ismét Bécsbe utazott, ahol Landlerrel tárgyalt. Megállapod- vezéaének tak a budapesti és környéki ifjúmunkások sejtrendszerű szervezésében, önálló csoportok létre- narmadlk hozásában. Demény hazatérése után Rákosszentmihályra költözött, ahol nyugodtabb félté- ap3< * telek voltak az illegális szervezet irányításához. Itt készült az Értesítőből szervezett Örök Forradalom c. lap. A mozgalom vezetése 1921 májusában Demény kezéből részben Rudas Béla kezébe ment át. Demény Pál visszaemlékezése szerint Rudast eredetileg a Balkánra küldték, de kérésére Magyarországon maradt. Rudas kitűnően képzett kommunista volt. Az Örök Forradalom eredetileg az ifjúmunkások számára készült, de az idősebbek között is terjesztették. Politikai, ideológiai cikkek kaptak benne helyet. Az ifjúmunkásoknak ez a csoportja a pesti szervezkedésen kívül jelentős csoportokkal rendelkezett Pesterzsébeten, Csepelen és Újpesten. A Demény Pál és Rudas Béla vezetésével működő ificsoport letartóztatása 1921 szeptemberében kezdődött, de tevékenységük ekkor még nem ért véget, mert Demény Imre átvette a csoport irányítását, s letarté)ztatásáig még tovább működtek, és kapcsolatot tartottak a már börtönben levőkkel is. E csoport jelentősége a pártépítés folyamatában igen kiemelkedő. Az Örök Forradalom kiadásával, a Bécsből érkezett anyagok terjesztésével olyan időpontban vitték tovább a kommunista mozgalom ügyét, amikor a „felnőtt" mozgalom még a kezdeti nehézségekkel küszködött. Hiba volt, hogy a bécsi irányító szervek nem tájékoztatták az itthoni csoportokat egymás tevékenységéről, s így fordulhatott elő, hogy az Andics Erzsébet és Demény Pál vezette csoport összeütközésbe került egymással, s a nagyobb itthoni mozgalmi kapcsolatokkal rendelkező Demény Pál fellépésére Andicsékat a szabóktól kiutasították. 1920 tavaszán kezdett itthon dolgozni az Andics—Bérei csoport, majd a Köblös Elek vezette szervezkedést követő letartóztatások hírére egy időre visszamentek Bécsbe. 1920 decemberében jött ismét Budapestre a bécsi Ideiglenes Központi Bizottság megbízásából Andics Erzsébet, Bérei Andor, Horváth Imre és mások. Működési területük a legális mozgalom volt. Főleg a szakszervezetekben tevékenykedtek. Jelentős Pest környéki kapcsolataik!^ kiemelkedik Csepel, ahol felkutatták az elszé>rt, magukra maradt kommunistákat és bevonták őket az illegális munkába. Jelentős pesti akciójuk volt, hogy egy régi kézisajtót rendbehoztak és kiadták a „Munkások, Elvtársak!" kezdetű röpiratukat. Április 2-án este a város szívében, a Nemzeti Színháznál osztogattak röplapokat. A csoport, bár csak fél évig dolgozott folyamatosan, mégis úttörő tevékenységet vitt véghez, mert a korábbi szemlélettel szemben, amely az itthoni tevékenység egyetlen útjának a röpiratok, falragaszok terjesztését tekintette, Bérei Andor és Markovics István azt vallották, hogy a munka fő területe a szakszervezet. A vezetés felfrissítésével akarták elérni, hogy a legális alapon működő szakszervezetek balra tolódjanak. Ami a csoport tevékenységének hatókörét jelenti: az, hogy elsősorban Budapest története V. 209
