Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

nagy-budapesti volt. így tetteiket joggal soroljuk a fővárosi forradalmi munkásmozgalom eseményei közé. A kommunisták pártépítő tevékenysége több szálon futott, s a bécsi kapcsolat léte vagy nem léte is eldönthette a szerveződés további sorsát. Az emigráció változatlan erőfeszítésekkel törekedett az itthoniakkal a kontaktus megőrzésére, de ez nem mindig sikerült. Az Andics—Bérei csoport tagjainak letartóztatása után a pártszervezésben megtorpanás következett be. A kommunista agitáció folyamatossága — jelenléte az ország politikai életében — annyira nyilvánvaló tényező volt, hogy emiatt 1921 tavaszán Bethlen István aggodalmát fejezte ki miniszterelnöki székfoglalójában. A pártépítés lankadatlansága néha kitérőkkel is járt. Ennek egyik sajátos formája volt 1921 nyarán a budapesti Babotán-ügy. Erre a szervezkedésre egy súlyos konspirációs hiba folytán bukkantak rá. Egy famunkás a Népszínház utcában a villamoson illegális kommunista lapot, a Proletárt olvasta; letartóztatták, a nyomozás szálai a fásokhoz vezettek. A szervezés irányítója Onódy Ignác asztalos volt, aki a bécsi Központi Bizottság megbízásából dolgozott a fővárosban. Ez a nyomozás hívta fel a figyelmet Babotánékra, de nemcsak így jutottak adatokhoz, hanem mint egy 1921. augusztus 25-i detektívjelentés közli, a csoportot egy beépített besúgó révén számolták fel. A csoport szerveződése öntevékenyen jött létre. Tóth István és Hoffmann György munkások az Amerikából rendszeresen kapott újságok révén megismerkedtek az International Workers of the World-del. Itthon is hasonló szervezkedést akartak létrehozni. A Szúnyog-szigeten és a Népligetben tartott találkozóikon beszélték meg az IWW füzeteit. Ez azonban nem elégítette ki őket. Egy albertfalvai repülőgépgyári munkás vallomásából tudjuk, hogy belpolitikai tervezetet dolgoztak ki, amelynek a főbb pontjai a következők voltak: 1. köztársaság Károlyival az élen; 2. a magántulajdon védelme; 3. a gyárakban üzemi tanácsok létesítése. A szervezkedés ekkor már elért a fásokhoz — és itt kapcsolódott Ónódyékhoz. Sejtet kezdtek szervezni a vasasoknál is. Ez a nem kommunista jellegű szervezkedés egyre inkább balra tolódott. Így került sor arra, hogy júliusban már ott tartottak; kommunista pártot akartak alakítani. Ennek érdekében egy ízben sikertelen kísérletet tettek kapcsolatfelvételre a pozsonyi emigrációval. Az IWW mozgalom segítségével végül is létrejött az együttműködés, s a szakszervezetekben IWW és kommunista sejtek alakultak. Két évvel az ellenforradalom győzelme után a fővárosban nyolc sejt mintegy 40 fővel dolgozott. Nem tisztázható ma már pontosan, hogy a rendőrség milyen forrásokra támaszkodott a kimutatás összeállításakor. Nem említi a fásokat, ahol szintén működött kommunista sejt, mint ezt Onódyék példája is bizonyítja. A KMP szer ^ Babotán-csoport letartóztatása előtérbe hozta a pártépítés további útjainak keresését. rezesének Mivel Onódy lebukása nem jelentette a teljes szervezeti felszámolást, a bécsi emigráció a még^ negyedik megmaradt lehetőségeket vizsgálva bukkant rá Csrepkára, akinek szervezkedése jórészt önálló etapja intenciók alapján indult meg. Itt is több éves tevékenységről volt szó, mint az ifjúmunkásoknál. Kertész Mór — akinek a rendőrséggel való esetleges későbbi kapcsolatairól nincsenek megbízható adatok — ismert személyiség volt a Józsefvárosban mint a kerületi sorozóbizottság vezetője a Tanácsköztársaság idején. Kezdeményezésére 1920 nyarán ún. Emberbaráti Egyesületet hoztak létre a Práter utcai Apostol kávéházban. Ebben a fedőszervben vett részt Ónódy asztalosmester, valamint Csrepka is. Onódy letartóztatása után ő vette át a csoport vezetését. Tevékenységük fő része a Vörös Újság és a Proletár terjesztése volt. A bécsi futárok hosszabb ideig Csrepkának hozták az agitációs anyagokat, egészen addig, amíg az itthoni munka irányítását egy háromtagú bizottság vette át. Ez a fővárosi kommunista' szervezkedés szemszögéből nézve is nagy jelentőségű volt, mert itthon működő pártvezetés alakult meg. Időközben a munkásmozgalom helyzetében az illegális mozgalomra is kihaté) változásokat hozott a Bethlen — Peyer-paktum. A bécsi magyar lapok már 1922 elején közöltek adatokat a megegyezésről. A Bethlen- Feltehetőleg a szociáldemokrata pártválasztmány baloldali szemléletű tagjai közül tudatta Peyer-paktum valaki a részleteket a kommunistákkal. Ez annál is valószínűbb, mert a december 21-én kölhatása a csönösen elfogadott paktumot december 22-én, a végleges aláírás napján a pártvezetés ismerkommunista tette az aznapra összehívott választmánnyal. A Proletár reagálása azt is sejteti, hogy értesült szervezkedésre a választmányon történtekről. A detektívjelentés szerint a felszólalók sorban ellenezték a paktumot, egyedül csak Horovitz Gábor, a fások hírhedten jobboldali vezetője értett egyet a pártvezetéssel. Farkas István, aki a kormánnyal folytatott tárgyalást ismertette, a paktum megkötésének egyik okául a kommunista propagandát jelölte meg, amely a jelenlegi helyzetet a szociáldemokrata vezetés ellen használja ki. Azt kénytelen volt elismerni, hogy az elért eredmény kevés. A paktum olyan belpolitikai körülmények között jött létre, amikor a kormányzat számára a sorozatos belpolitikai válságok, a fokozódó gazdasági inflációs folyamatok nehéz helyzetet teremtettek. Kényszerítő volt számára a szociáldemokrata munkássággal való megegyezés azért is, mert három év verejtékes igyekezeteivel sem tudtak keresztényszocialista bázist létrehozni a fővárosi és a vidéki munkásság soraiban. Farkas István főtitkárnak a detektív-