Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
284. J. A. Osztapenko kapitány után november 7-én Apatinnál, 9-én Batinánál átkeltek a Dunán, és tíz napig tárté) heves harc után sikerült ezt a két Duna-jobbparti hídfőt egyesíteniük és november 26-ig 50 kilométerre kiszélesíteniük. November 29-én a 3. Ukrán Front csapatai elfoglalták Pécset, december 2-án Kaposvárt, december 6-án pedig Balatonkeresztúrnál elérték a Balatont. A 3. Ukrán Front másik hadserege, a Zaharov hadseregtábornok parancsnoksága alatt álló 4. gárdalövész hadsereg, amely november 27-én kelt át Mohácsnál a Dunán, észak felé támadott, november 30-án már Szekszárdnál volt, december 3-án Dunaföldvárt, december 6-án Dunapentelét foglalta el. December 9-én pedig elérte a Margit-vonalat és megteremtette az összeköttetést a 2. Ukrán Frontnak a Dunán Ercsinél átkelt 46. hadseregével. A 3. Ukrán Front sikeres támadásának első szakasza után a szovjet főparancsnokság december 12-én utasítást adott arra, hogy a 2. és 3. Ukrán Front kezdjen együttes támadást Budapest bekerítésére. Az utasítás szerint a 2. Ukrán Front feladata az volt, hogy törjön előre Esztergomig, és ugyanakkor keletről indítson támadást Budapest ellen. A 3. Ukrán Frontnak a Velencei-tótól Bicske felé kellett előretörnie Esztergom irányába, s Bicske felől támadnia Budapest ellen. A támadás közvetlen célja Budapest elfoglalása, egyúttal Magyarországnak a háborúból való kilépésének a kikényszerítése volt, valamint az, hogy a német erők lekötésével a Varsó —Berlin elleni hadászati főirányt mentesítsék. Hitler elren- A Vörös Hadsereg — a 2. és 3. Ukrán Front előretörése következtében — ekkor már közvetfIe! L^T^?ffl lenül fenyegette Budapestet, amelynek mindenáron való megtartásához Hitler makacsul ragaszkodott. Már november 23-án elrendelte, hogy a várost házról házra védeni kell, tekintet nélkül a polgári lakosság érdekeire, a város megóvásának a szempontjaira, és megparancsolta, hogy „kíméletlenül végre kell hajtani minden olyan rendszabályt", amely megakadályozza az itt levő német csapatok sikeres működésének a veszélyeztetését. Budapest feláldozásával, elpusztításával Hitlernek ,,a magyar térséget túlszárnyalé) politikai meggondolásai" voltak, miként Friessner vezérezredes, a magyarországi német csapatok parancsnoka írta későbbi emlékirataiban. Budapest védelmével egyidejűleg indítottak ugyanis a németek nagy támadást a nyugati fronton, az Ardennekben, és Budapestnek a végsőkig való tartásával a Bécs felé törő szovjet csapatokat (20 hadosztályt és csaknem 1000 repülőgépet) kívántak huzamosabb ideig lekötni, és biztosítani a balkáni hadseregcsoportnak Magyarországon keresztül Bécs felé történő kivonását, valamint a számukra utolsó, dél-dunántúli olajforrások birtoklását. Ennek érdekében Hitler december elején — a nyugati fronton tervezett nagy támadás ellenére — két páncélos hadosztályt és több páncélos brigádot irányított a Margit-vonal védelmére, és a fővárosban levő német csapatok, a „Budapest erőd" (Festung Budapest) parancsnokává december 5-én Pfeffer von Wildenbruch SS altábornagyot nevezte ki. Hindy Iván altábornagynak, akit december elején Beregffy honvédelmi miniszter Budapest területén magyar vonatkozásban teljhatalommal ruházott fel, nem volt más feladata — a hadműveleteknél —, mint a német parancsoknak a magyar egységek felé való továbbítása. Budapest bekerítéséért a támadást a Vörös Hadsereg december 20-án indította meg. A 2. teljes Ukrán Front Ipolyság körzetéből támadott. Igen heves harcok után december 26-án Eszterbekeritese g 0m t 0 i északra elérte a Dunát és felszámolta az ellenség csoportosítását az Ipoly és a Garam folyók között. Ugyanakkor közvetlenül Budapest irányában is támadtak. Ennek a Frontnak a csapatai, amelyek már december közepén elérték Kerepes—Fót vonalát, december 27-én megtisztították az ellenségtől a Szentendrei-szigetet, majd kiverték a német csapatokat Rákoscsabáról, Rákoskeresztúrról, Rákosligetről és elfoglalták Ecsert, Maglódot és Vecsést. A 3. Ukrán Front csapatai a 2. Ukrán Fronthoz hasonlóan szintén december 20-án kezdtek támadást Budapest bekerítésére. A szovjet főparancsnokság utasításának megfelelően a Marmindem'iron történő védelmei Budapest
