Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

Az elméleti felkészültségről tamiskodó reformelképzelések megvalósításának néhány alapvető akadálya is volt. Nagy tömegeket befogadó színházak és mozik fűtőanyaghiány miatt nem, vagy csak alig-alig működtek. Műsoraikon továbbra is a régi darabok, elsősorban operettek, vígjátékok futottak, felélénkültek a kabarék műsorai, ezekben nőtt az aktuális politikai témák száma. A forradalom győzelmének tiszteletére november 1-én a Belvárosi Színház műsort változtatott. Herczeg Ferenc-bemutatóra készültek, ezt elhalasztották, és helyette ünnepi műsort adtak a forradalom tiszteletére. A műsor élén Gábor Andor Hazafelé című egyfelvonásosa állt. A darab SzovjetOroszországban játszódott, és a hazafelé tartó magyar katonákról szólt. Műsorra tűzték Földes Imre A császár katonái című, korábban íródott, Habsburg-ellenes színművét. Az operettek, könnyű vígjátékok sorát a későbbi hetekben is megmegtörte egy-egy új színfolt. Ilyen volt novemberben Beregi Oszkár előadói estje; Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Csizmadia Sándor versei szerepeltek műsorán. Kosztolányi fordításában előadta egy ismeretlen szerző ,,1814" című versét, amelvnek refrénje azoknak a heteknek háborúellenes jelszava lett: „Már ember, ló, kocsi sincsen, így verte meg őket az Isten." A magyar történelem egy következő sorsfordulója idején, 1943 — 44-ben, ez a vers újra előkerült, s akkor a magyar ellenállási mozgalom németellenes jelszava lett. 1918 novemberében Bródy Sándor átdolgozásában a Vígszínház bemutatta Arcübasev Szenvedély című darabját. A korabeli kritika az orosz kultúra újbóli megjelenését üdvözölte az előadás kapcsán. 1919 januárjában a Maximoff-csoport táncműsorai jelzik, hogy a közönség érdeklődése szakadatlan minden iránt, ami Oroszországot jelenti. A színházak iránti érdeklődést talán csak a film iránti tömegvonzalom szárnyalta túl. A 20 — 20 perces, néha hosszabb némafilmek szakadatlan sora készült ebben az időben is. A film exportcikk volt, a szomszédos országokban jó piacuk volt a magyar némafilmeknek. Többségük tehát klasszikus témán vagy mindenki számára érthető burleszken alapult. A változó érdeklődést tükrözte, hogy néhány nappal a forradalom győzelme után bemutatták a Karenina Annát Varsányi Irénnel a főszerepben. Ezzel egyidőben készült a Nőstényfarkas Fedák Sárival a címszerepben. Feljegyzésre méltó tény, hogy december 15-én a fiatal magyar filmgyártás — történetében először — aktualizált társadalmi drámával jelentkezik. Az alap-szüzsé ismert, a színdarabként már bemutatott Földes Imre-műből, A császár katonáiból készült a film, de a dráma eredeti befejező részét átdolgozták, a film katonai lázadással fejeződik be, s a győztesek a Nemzeti Tanácsot, a magyar katonákat éltetik. Januárban még egy érdekes produkció kerül a mozik műsorára: Korda Sándor rendezésében Jókai Mór Az aranyember című regényének filmváltozata. Az élesedő belpolitikai harcban a színházak és filmek világa talaját veszti, új kísérletek már nem születnek. Változást a proletárhatalom győzelme hozott! A Tanácsköztársaság kikiáltását követő napon — gyakorlatilag a Kormányzótanács első munkanapján — bejelentették a színházak, kabarék, orfeumok szocializálását. A színházügyek intézését kilenctagú bizottságra bízták, amelynek élén Lukács György állt. A színházak jegyeinek négyötödét féláron a munkások számára kellett fenntartani. A jegyeket a március végén szervezett munkásjegyejosztó iroda biztosította részükre. A színházak műsorpolitikája lényegesen nem változott. Újdonságot jelentettek az úgynevezett forradalmi előadások, amelyek több műsorszámból álltak össze. Ünnepi színházi hetet tartottak a fővárosban a tanácsok kongresszusa alkalmából, amikor minden este másik színház tartott forradalmi előadást. A kortársak egybehangzóan meleg szavakkal emlékeztek meg az új közönségről; így írt erről a változásról Móricz Zsigmond: ,,A Nemzeti Színházban voltam ma este, s új közönség ült körülöttem. Meg voltam hatva és el voltam bűvölve, amikor a gróf Széchenyi Béla páholyában három dohánygyári kisasszonyt és egy öreg fekete fejkendős nénit láttam ... Ez igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívébe veszi az igazságot, s nem engedi kiütni onnan. Ezt áhítattal lehet megközelíteni, ennek lehet értelmos szót mondani: ez menedéke a művészet igazságának . . . Egészen megújhodtam ezen az estén, s valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatairól." Színházi élet 50. Lukács György, kulturális népbiztoshelyettes, az új, szocialista kultúra kialakításának vezető egyénisége