Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

A mozik műsora a Tanácsköztársaság idején nagyon változatos volt, július 20-ig 20 új filmet készítettek és mutattak be a fővárosi mozikban. A szocializált gyárakban készült új filmek többsége klasszikus témára készült, s megkezdték az ifjúsági és gyermekfilmek gyártását is. A gyermekek mozikultúrájának formálására külön gyermekmozik létesültek a fővárosban. A filmszínházakkal gyengébben ellátott kerületekben újakat nyitottak meg, az ún. vörösmozikat. Ugyancsak a polgári forradalom idején megkezdett úton fejlődött tovább a zenei élet is. Reinitz Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és Bartók Béla élre kerülése egymaga biztosítéka volt a modern zenei élet fellendülésének. A 133 nap alatt is sokat tettek a zenei közműveltség növelése érdekében. Ennek egyik fontos eszköze volt a munkáshang verseny-sorozat megrendezése a fővárosban, amely már a polgári demokratikus forradalom napjaiban megkezdődött. Érdemes idézni Szini Gyulát, aki tudósít az 1918. december végén megrendezett első népkoncertről: ,,A Zeneakadémia hangversenytermét a Waldbauer — Kerpely vonósnégyes legutóbbi szereplése alkalmából érdekes közönség töltötte meg: munkások, akik ennek az első népkoncertnek a meghívott vendégei voltak. Abban a teremben, ahol megszoktuk a frakkok, szmokingok és hangversenytoalettek alatt dobogó művelt szíveket és túlfinomult idegeket, a kézművesség derék katonái, az alakuló új társadalom legerősebb oszlopai foglaltak heÉs mialatt munkától ernyedt izmaik pihentek, idegeik Beethoven és Haydn klasszikus zenéjére figyeltek fel. A teremben ugyanaz a csendes meghatottság, hangversenyi ájtatosság volt, mint egyébkor. Meg vagyok győződve, hogy a munkásközönség átérezte és megértette Beethoven [legmélyebb művészetét is. Mert csak a művelődés forrásait lehetett eddig elzárni a munkásosztály elől, magát a műveltséget nem ..." A két forradalom gazdag irodalmi hagyománya azon a lelkesedésen, őszinte érdeklődésen alapszik, amely a magyar írókat jellemezte a forradalmi események sodrában. Az írók szervezkedése március 22-én, az írói direktórium és választmány létrehozásával indult meg. A direktórium élén Babits Mihály, Balázs Béla, Bíró Lajos, Kassák Lajos, Komjáth Aladár, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Révész Béla, Szini Gyula és Barta Lajos álltak. A Tanácsköztársaság letörölhetetlen nyomokat hagyott a magyar irodalmi életben. Bár nem lenne helyes egyenlőségjelet húzni íróink és költőink magatartása értékelésében, de az kétségtelen, hogy a polgári forradalom győzelmét, majd a proletárdiktatúra kikiáltását írások egész sora köszöntötte. Az is kétségtelen, hogy a proletárdiktatúra intézkedései egy részüket visszariasztotta. Az 1919-es magatartásuk alapján a magyar íróknak négy csoportját különböztethetjük meg. Az elsőbe sorolhatjuk Komjáth Aladárt, Balázs Bélát és Gábor Andort, akik szocialista világnézetüknek megfelelően álltak a forradalom mellé s amellett mindvégig kitartottak. Voltak, akikre mélyen hatott a szocializmus, s az ellenforradalom győzelme után a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatot ugyan nem tartottak, de nem tagadták meg soha 1919-es önmagukat. 51 — 53. A művészet és kultúra irányításának néhány kiemelkedő alakja: Balázs Béla, Kernstok Károly és Uitz Béla A filmgyártás szocializálása Zenei élet A szocialista irodalomért