Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
tak a fővárosi életben. Huszár bírta Gömbös bizalmát, de nemsokára bebizonyosodott, hogy az egypárt rendszer, a diktatórikus államvezetés neki sem volt szimpatikus — és fokozatosan szembekerült a gombosi elképzelésekkel. A városházi pártok helyzete az új fővárosi törvény következtében megváltozott, és ez a gombosi időszakban még tovább módosult. Az Egységes Párt és az államhatalom összefonódásának ismérveként nemsokára az úi főpolgármester lett a kormány városi pártjának elnöke. Ez a párt elsősorban a bethleni politika függvénye volt, így a gombosi új stílusnak kevéssé felelt meg. Gömbös tulajdonképp az összes polgári pártot szerette volna zászlaja mögé toborozni, legelőször a kormánypártot átformálni saját ízlésére, azután Wolff híveit, akik eszmeileg legközelebb álltak hozzá, de az ellenzék soraiból is szívesen vett volna át híveket. Frázisai ugyan nem különösebben hatották meg még híveit sem, nem említve a Bethlentől örökölt törzskart. Módszereiben viszont alkalmazta elődei eszközeit, támadta a fővárost. Ehhez persze nem volt nehéz indokot találni, ekkor zajlott a Vásárpénztár botrányos ügye, azonkívül az általa alaposan felnagyított fővárosi költségvetési hiány is olyan érvek voltak, melyeket mindig hatásosan lehetett alkalmazni. Már 1933 tavaszán hírek érkeztek arról, hogy városházi Gömbös-párt alakításáról folynak tárgyalások. Gömbös az Egységes Párt, új nevén NEP szervezőit, közvetlen híveit, Sztranyavszky volt államtitkárt és Tabódy Tibor volt tiszttársát szemelte ki fővárosi korifeusainak. Nem nagy lelkesedéssel vették ezt tudomásul a Kozma-párt vezetői, akik eddig mindig híven támogatták a kormány városházi célkitűzéseit. Gömbös be akarta kapcsolni „egységes" elképzeléseibe Wolff pártját is, de azok támogatásuk mellett ragaszkodtak különleges pozíciójukhoz a várospolitikai életben. Az eddig mindenható párt alvezére, Csilléry kifakadt a parlamentben az ellenükre történő akció miatt. „A székesfővárosnál terrorisztikus fellépésű politikai szervezkedés folyik. Hivatalról hivatalra járnak zöld cédulákkal, aláírásokat gyűjtenek és presszionálóan lépnek fel, hogy az illetők lépjenek be a NEP-be." A pártszervezés főleg a tisztviselői rétegre terjedt ki, de ez is fenyegette a keresztény párt hagyományos befolyását. A politikai szervezkedés mellett erősödött az államhatalom irányítása is. Erre lehetőséget az 1930. évi fővárosi törvény teremtett, de a Gömbös-kormány ezt fokozott mértékben alkalmazta. Az 1933. évi költségvetés jóváhagyása során a belügyminiszter a tóteleket csökkentette. A költségvetés tételeinek csökkentése mellett számos utasítást adott a fővárosnak, melyet a városházi pártok sérelmeztek. Peyer közgyűlési felszólalása szerint a kormány dönt el minden pénzügyi kórdóst, nekik csak tanácsadó szerepük van, mely nem nagyon izgatja a kormányt. A belügyminiszter utasítása alapján a polgármester az ügyosztályokat felhívta további racionalizálások, költségcsökkentő intézkedések, lótszámrevíziók, státusrendezések végrehajtására. 7 Az óv őszén már elérkezettnek látta az időt Gömbös a zászlóbontásra. A Tattersallban megtartott nagygyűlésen, ahová a közüzemi dolgozókat, tűzoltókat, postásokat, vasutasokat kivezényelték, közismert frázisait hangoztatva kifejezte azon kívánságát, hogy „A Városháza ne .a meddő, magasabb célokat nem szolgáló pártpolitika vigasztalan színtere legyen, hanem a polgárság jogos érdekeiért önzetlenül munkálkodó igazgatási, gazdasági és szociális tevékenység műhelye !" 8 Érthetőbb fogalmazás szerint ez azt jelentette, hogy saját híveinek kell lenni a hangadóknak a fővárosban is, és ehhez meg kell teremteni a törvényes lehetőségeket. Már 1933 végén kiszűrődött a hír, hogy a fővárosi törvényt módosítani óhajtja. Előkészületek A tervezet, amint nyilvánosságra került, a Városháza jobb- és baloldalán egyaránt nagy fela fővárosi tör- hördülést váltott ki. Alkotmány védő Blokk alakult, melyben még a kormány városházi pártveny módosig j^ iTia ] < tagjai is részt vettek. A Blokk célja volt megakadályozni Gömbös célkitűzéseit, hogy a rendeletek megszigorításával a Városházát is saját szája íze szerint alakítsa. A főváros rendkívüli közgyűlést hívott össze január 24-re, melyen állást foglaltak a törvénymódosítás ellen. A közgyűlés az indítványt, mely alkotmány- és önkormányzat-ellenesnek nyilvánítja a törvénymódosítást, egy szavazat ellenében egyhangúlag elfogadta. A következő napon a képviselőházban a belügyminiszter boterjesztette az 1930-as törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Közben az Alkotmányvédő Blokk és a miniszterelnök között Bethlen közvetítésével tárgyalások indultak, mely a Blokk bomlását idézte elő. Ugyanis Gömbös elállt a közgyűlés feloszlatásától és kormánybiztos kinevezésétől, kijelentve, hogy az alkotmányt tiszteletben tartja. 9 Gömbös meghátrálása csak a látványos akciók elhagyását eredményezte. A törvényjavaslat az államhatalom még erősebb befolyását biztosította, a főváros törvényhatóságának jogkörét még tovább szűkítette, viszont erősítette a főtisztviselők hatáskörét és a felfelé való felelősséget. Elmaradt a kormánybiztos kinevezése, viszont a főpolgármester államfői kinevezése és széles, kiterjesztett jogköre lényegében a kormánybiztos szerepét töltötte be az alkotmányosság fügefalevelével leplezve. A törvényhatósági bizottság tagjainak számát 108 választott és 22 örökös tagra csökkentette a törvénytervezet. A szakemberek képviselőinek csak részvételi jogot adott, a törvényhatósági tanács megszüntetését javasolta és jogkörét a polgármesterre szándékozott átruházni.
