Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

munkást és három gyermekét helyezte el a bizottság egy jó nagy szobában."

59 Ekkor tehát a nyilvánvalóan szabad s szembetűnően luxusméretű lakások igénybevétele még viszonylag egyszerű akció volt. Érthető, hogy egy hónap múlva ezek a lehetőségek már elfogytak, egyszerű házról házra járással már nehéz volt lakást szerezni a hajléktalanoknak, egészségtelen körülmények között vagy éppen nyomortanyán lakók számára. Ezt felismerve született meg a decentralizáció s vált folyamatossá a lakások elosztása. A lakáshiányt csak az új lakások építése számolhatta volna fel. Ilyen tervek, kezdeményezések születtek, sőt kisebb építkezések meg is indultak. Az indokolatlanul nagy lakóterületek megosztása is segített valamelyest a súlyos gondokon. A Budapesti Munkástanács Közlönyének statisztikai melléklete a változások kapcsán már reménykedve fejtette ki: „Kétségtelen, hogy a jövő évi halálozási statisztikaiján meg fogjuk találni jótékony hatását annak, hogy egy sereg szegény proletárcsaládot nagyon tiszta és egészséges lakásban helyezett el a lakáshivatal. Kétségtelen, hogy a következő évek halálozási statisztikájában kevesebb lesz a tuberkulózis esetek és a gyermekhalottak száma."

00 Pontos adataink nincsenek az összes lakáskiutalásról, de ismertek az 1919. március 28 június 12. között kiadott lakásutalványok számai: március 28-tól április 3-ig 6182 április 3-tól május 17-ig 7050 május 18-tól június 12-ig 10927 összesen: 24 159 Ha azt vesszük figyelembe, hogy az egykorú adatok szerint lakásutalványonként átlag három ember kapott lakást, akkor 70 ezerre tehető azok száma, akik két és fél hónap alatt lakáshoz jutottak. Június végi adatok szerint súlyos volt a lakáshelyzet a III., VII., VIII., IX. és különösen a X. kerületben. A fővárosi átlagnál ritkábban lakott volt a II., IV. és az V. kerület, az átlagnak megfelelt az I. és a VI. kerület. A Munkástanács éppen ezért további 41 ezer ember elhelyezését tervezte szeptember végéig az I., II., IV. és V. kerületben, és 46 000 lakás kiépítését tartotta indokoltnak a VIII., IX. és a X. kerületben. A főváros lakossága a Tanácsköztársaság idején 920 000 volt. Ebből a számból kb. 200 ezer olyan lakos volt, aki hatod-, nyolcadmagával lakott egy szobában. Ennek jelentős enyhítése már csak építkezésekkel lett volna elérhető. A Munkástanács sürgős feladatának tekintette az úgynevezett tüdő vésztanyák felszámolását, ami 100 ezer ember elhelyezését kívánta meg. Júliusban már pontos felméréseik vannak a lakásleválasztási akció anyagi szükségleteiről is. Terveik szerint még a tél beállta előtt rendezni tudták volna az ideiglenes behelyezések önálló lakássá történő átalakítását.

61 A lakáskérdést volt hivatva megoldani a három irányú építkezési munkaprogram is. Az építkezések terén az első feladat a megkezdett építkezések befejezése, második feladat az új munkáslakótelepek építése, a harmadik teendő pedig a nyomortanyák megszüntetésére szükséglakások építése volt. A fenti feladatok ellátására létrejött építési direktórium hat tagból állt, hatásköre kezdetben csak a fővárosra és környékére terjedt ki; később ez a szerv irányította a vidéki tanácsok műszaki osztályait is. A fővárost érintő tevékenységi körében a direktórium folytatta a Wekerle-telepi 37 munkásház építését. Ugyancsak befejeztek 36 lakást a Ceglédi úton és 72-t a Madarász utcában. A háború előtt készített tervek alapján elkezdték a Pongráczi úti 650, a Juranics utcai 400 és a Madarász utcai 500 lakásos lakótelepek építését. Még a proletárdiktatúra napjaiban elkezdték a Wekerle-telepen húsz 80 lakásos és egy 60 lakásos ház építését.

62 A tűrhetetlen lakásnyomor enyhítését szolgálta, hogy a Mária Valéria barakk-kórházból többmilliós költséggel 300 egy- és kétszoba-konyhás szükséglakás épült még a 133 nap alatt.

J3 Ez volt a legnagyobb méretű ilyen építkezés, de kisebb, 30—50 lakásos szükségtelepek másutt is épültek kiürült raktárakból, katonai épületekből, barakk-kórházakból. A lakáskérdés kapcsán is jelentkezett a kitelepítési akció, amely elsősorban azonban az élelmezési problémák részeként vetődött fel. A lakásügy, mint láttuk, különböző megoldási formákon keresztül haladt előre, de a 133 nap alatt ezt rendezni nem lehetett. Pozitív jelenség viszont, hogy június—júliusra már pontos adatokkal, konkrét elképzelésekkel rendelkeztek, amelyek hosszú távon eljuttatták volna a Budapesti Munkástanácsot a kérdés rendezéséhez. A főváros lakosainak a legszükségesebb élelmiszerrel való ellátása már a Fővárosi Népbiz- Éieimiszertosság feladatai között is a legfontosabbak között állt. Tény, hogy ez nem elsősorban a helyi ellátás igazgatás gondja volt, de a maguk eszközeivel már ők is igyekeztek a lakosságnak segítem. A Központi Munkástanács és a kerületi tanácsok is állandóan napirenden tartották ezt a kérdést. Küzdöttek a visszaélések felszámolásáért, a szerény készletek igazságos elosztásáért. Még a választást megelőző napokon felmérték a fővárosi üzletek készleteit, majd az újbóli nyitás után közszükségleti cikkeket már csak szakszervezeti utalványra lehetett vásárolni. A szűkös készletek azonban hamar kifogytak, a szomszédos államok gazdasági blokádja pedig az impor-