Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

itteni zsidóságtól. Senki ne rohanja meg a bankokat, hogy pénzét kivegye", és hangsúlyozta, hogy „csak azért, mert valaki zsidó, senkinek sem lesz bántódása". A tíonder- Ekkor azonban már másodnapja szállították a Keleti pályaudvarról a kistarcsai internálókommando táborba (s onnan egy hónap múlva Auschwitzba) a politikai szerepet egyáltalán nem játszó megkezdi mu- zsidókat, börtönné (vagy ahogyan hivatalosan nevezték: „Kisegítő toloncházzá") alakították át a Rökk Szilárd utcai rabbiképzőt, Az Astoria Szállóban, majd néhány napig a vasasok Magdolna utcai székházában és végül a svábhegyi Majestic Szállóban az Eichmann, Krumey és Wisliczeny vezetésével működő SS Sonderkommando szinte kizárólagos feladata a magyarországi zsidókérdés „megoldása" volt. A ,,megoldás"-ban szolgálatkész bajtársuk lett a kormányzó által március 24-én kinevezett belügyminisztériumi államtitkár, Baky László ny. csendőrőrnagy és Endre László Pest vármegyei alispán, akit április 8-án neveztek ki államtitkárnak. A zsidókérdés „megoldását" a németek ugyanis a magyar kormánnyal kívánták végrehajtatni. Az újonnan kinevezett miniszterelnökkel, Sztójayval már március 22-én közölte Himmler Gestapo-főnök helyettese, Kaltenbrunner, hogy „a németek olyan rendelkezéseket kívánnak, amelyek a zsidókat megjelölik és a magyarságtól elkülönítik". Miután a Sztójay-kormány Horthytól szabad kezet kapott „az összes zsidórendeletekre vonatkozólag", a március 29-i minisztertanács hozzájárulásával kiadták az első zsidórendeleteket. A belügyminiszter előterjesztésére, a honvédelemről szóló 1939: II. tc.-re való hivatkozással („honvédelmi és közbiztonsági érdek, hogy az ilyen .szempontból megbízhatatlan zsidók jól felismerhetők legyenek"), elrendelték, hogy április 5-ótől kezdve minden hatodik életévet betöltött zsidó személy — nemre való tekintet nélkül — „köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan, 10x1(1 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült kanárisárga színű hatágú csillagot viselni". A kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter előterjesztésére elrendelték a zsidó tulajdonban levő gépjárművek bejelentési kötelezettségét, abból a célból, hogy a honvédelmi miniszter ezeket „véglegesen igénybe vehesse". Ugyancsak elrendelték a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettségét. Az igazságügyminiszter előterjesztésére kormányrendeletet adtak ki a zsidé>k közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetéséről. Zsidó ettől kezdve nem lehetett tisztviselő, alkalmazott az állam, a törvényhatóság, község, egyéb köztestület, közalapítvány, közintézet vagy közüzem szolgálatában, nem lehetett közjegyző, hiteles tolmács, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértő (becsüs), véleményadásra rendelt testület (bizottság, tanács) tagja, közjegyzői helyettes, szabadalmi ügyvivő, és nem lehetett az ügyvédi kamara tagja (június elejéig a fővárosban 1233 ügyvédet töröltek a kamara tagjai közül). Ezeknél a rendelkezéseknél már nem az 1939. évi honvédelmi törvényre hivatkoztak, hanem arra, hogy a zsidók „az állam háborús céljaival állnak szemben ellenségesen". Hasonlóképpen nem törvényre, hanem honvédelmi szempontra hivatkozott az igazságügyminiszter a zsidók sajtókamarai, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának április 30-ával elrendelt megszüntetése kérdésében (ez a rendelkezés a fővárosban mintegy 300 színészt, színházi és filmszakembert érintett, köztük olyanokat, mint Székely Mihály, Gé>zon Gyula, Rátkai Márton, Góth Sándor, Törzs Jenő, Básti Lajos, Péchy Blanka, Jób Dániel, Bárdos Artúr, a sajtókamarából pedig már jóval a rendelet kiadása előtt, április 6-án 130 zsidó tagot töröltek, minden vizsgálat nélkül), a nem zsidóknak zsidók háztartásában való alkalmazása eltiltásának kérdésében pedig ezen felül az 1941. évi faj védelmi törvényre is (a rendelet megjelenése idején mintegy 16 ezer keresztény nő szolgált zsidó háztartásban). A zsidórendeletek az 1941. évi faj védelmi törvény alapján határozták meg azt, hogy ki tekinthető zsidónak: aki az izraelita hitfclekezet tagja, vagy két nagyszülője zsidó. Ez utóbbiak közül kivételként csak azt ismerték el, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született úgy, hogy mindkét szülője házasságkötésükkor keresztény volt. A kitért és megkeresztelkedett zsidé)kra tehát a zsidórendeletek kivétel nélkül vonatkoztak. A Zsidók A németek által létrehozott Zsidó Tanács létezését a magyar kormány — mint cinikusan Szövetsége" nevezte: a zsidók „önkéntes tömörülését" a zsidókérdés „eredményes megoldására irányuló létrehozása törekvések" érdekében — tudomásul vette ugyan, és alkalomadtán fel is használta (mint április 5-én a bombakárosultak részére 500 zsidó lakás kijelölésére és egy nap alatti kiürítésére), de szükségesnek tartotta — ismét az 1939. évi honvédelmi törvényre hivatkozva — „a zsidók önkormányzati és érdekkép viseleti szervezetét törvényes formában szabályozni". így hozták létre április 22-én kormányrendelettel a Magyarországi Zsidók Szövetségét, egyúttal feloszlatva valamennyi zsidó jellegű egyesületet és szervezetet. A Szövetség ideiglenes intézőbizottságát (végleges soha nem lett) a belügyminiszter május 9-én nevezte ki (a kilenc tag közül csupán egy volt vidéki, egy pedig kikeresztelkedett zsidó, aki éppen internálva volt). Ettől kezdve ez a bizottság vette át a Zsidó Tanács feladatát. Elődjéhez hasonlóan azonban a Szövetség önkormányzata éppoly illuzórikus volt, mint érdekvédelmi munkája: feladata a Gestapo és a magyar belügyminisztérium parancsainak, rendelkezéseinek a végrehajtására szorítkozott,