Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

264. Sárga csillaggal megbélyegezve a ,,Zsidók ingóságainak leltározása" című plakát előtt Az első zsidórendeletek kiadása után aligha volt valakinek is kétsége a magyarországi és a budapesti zsidók sorsát illetően. Eichmann ugyan a svábhegyi Majestic Szállodában (a Sonderkommando székhelyén) nagy hangon kinyilatkoztatta március 31-én a Zsidó Tanács képviselői előtt, hogy „mindezek a dolgok addig tartanak, amíg a háború tart. A háború után a zsidók szabadok lesznek, és azt tehetnek, amit akarnak". Ugyanezen a napon azonban Endre László is nyilatkozott (a budapesti rádió rövidhullámú adásában), és kijelentette, hogy ,,a zsidóság a magvar fajta szempontjából sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem pedig fizikailag nem kívánatos elem. Ennek a felismerésnek a tudatában kell keresni azt a megoldást, amely a zsidóságot teljes egészében kikapcsolja és kiküszöböli a magyarság életéből." Eichmann cinikus álnoksága és Endre László nyers szé)kimondása azonos szándékot jelentett. Az első zsidórendeleteket hamarosan követte a többi. Április 7-én elrendelték a zsidók utazásainak a korlátozását (zsidó személyautón, taxin, motorkerékpáron, vasúton, hajón, távolsági autóbuszon nem utazhatott, csak a városi közlekedési eszközöket vehette igénybe). Be kellett jelenteniök, április 21-től kezdve be kellett szolgáltatniok rádiókészülékeiket, április 14-én kormányrendelet szüntette meg a zsidók gyógyszertári jogosítványait, április 16-án elrendelték a zsidók vagyonának bejelentését és zár alá vételét, aminek természetes következménye volt a zsidó üzletek bezárása (ennek elrendelésére a fővárosban április 19-én került sor, és ez a fővárosban levő 16 ezer üzletnek csaknem 50 százalékát érintette). Április 21-én pedig elrendelték a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek, üzleti berendezések zár alá vételét, és ugyanezen a napon szüntették meg a zsidók értelmiségi munkakörökben való alkalmazását. Április 23-án a közellátásügyi miniszter szabályozta a zsidók élelmiszer-ellátását (cukorfejadag havi 30 dkg, zsír helyett 30 dkg étolaj, heti 10 dkg marha- vagy lóhús, a terhes anyáknak napi 7 deci, a csecsemőknek és kisgyermekeknek napi 5 dl tej). Április 28-án elrendelte a kormány a zsidók lakásainak igénybevételét, új lakóhelyek kijelölését, a zsidók összeköltöztetését (gettók kialakítását). Ennek a rendeletnek a végrehajtását vidéken azonnal megkezdték, és ennek ütemét, sorrendjét már a belügyminisztérium április 7-i bizalmas rendelete meghatározta a kassai, marosvásárhelyi, kolozsvári, miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehérvári és a budapesti csendőrkerületek területén, végül Budapesten. Miközben a vidéki zsidók összeköltöztetése folyt, tovább jelentek meg a különböző korlátozó rendeletek: május 6-án a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak visszavonásáról (ezek közé nem számították az iparengedélyeket és iparigazolványokat), április 30-án a zsidó A zsidóság személyi szabadságát korlátozó rendelelek A zsidó szerzők művein ek megsemmisítése. Könyvégetés 37 Budapest története V. 577