Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

készültség. Ennélfogva, amikor a szovjet távolsági bombázók megjelentek a kivilágított Budapest légterében, sem a légiriadót jelző szirénák nem szólaltak meg, sem a légelhárítás nem lépett működésbe. A halottak, az első romok, a légvédelem csődje igen sok fővárosi lakost ébresztett rá a reális helyzetre és döbbentett meg a várható fejlemények előrevetítésével. A főváros által néhány héttel később a TÉBE-től felvett 31 millió aranypengős kölcsön a légvédelmi beruházások költségeinek fedezésére viszont arra a bűnös mulasztásra vetett fényt, amelyet a németek kezdeti légifölényében bízó magyar kormány követett el akkor, amikor komolyabb légoltalmi előkészületek nélkül belevitte az országot a világ két legnagyobb hatalma elleni kilátástalan háborúba.

19 A főváros lakosságának nagy veszteségei a másfél évvel később kezdődő s rendszeressé váló nagyobb légitámadások során jórészt a légoltalmi berendezések kiépítése terén megmutatkozó nemtörődömségre, valamint a szükséges pénzösszegeknek a hiányára vezethetők vissza. 1942 ősze további megszorításokat hozott a budapestieknek a közellátás terén. A fővárost az élelmiszer jegyek beváltása szempontjából körzetekre osztották, mindenki csak a körzetében levő, kijelölt boltokban válthatta be jegyeit — ha a körzet éppen elegendő ellátmányban részesült, ha az áru el is jutott az elárusítóhelyre és nem tűnt el a zug- és lánckereskedelem csatornáiban. Bevezették a közellátási szelvényívrendszert is, elsősorban a közszükségleti cikk jellegű ipari fogyasztási termékekre, ruházatra, cipőkre és a szolgáltatásokra, mint például a cipőtalpalásra. A sokféle intézkedés és szabályozás ellenére — az élelmiszerellátás nehézségei mellett hasonló problémák jelentkeztek az iparcikkellátás terén is. E jelenség a fogyasztási iparágak nyersanyagkészletei csökkenésének s ezzel párhuzamosan visszaeső termelésének következménye volt. Így például a főváros egyik legnépesebb kerületében, a VIII.-ban a szövetellátmány a 152 ezer lakos közül mindössze 52 százalék részére bizonyult elégségesnek. Még kedvezőtlenebbül alakult a lábbeli ellátás, mivel az évi egy cipő- és egy talpalásellátmányhoz kiutalt mennyiségek mindössze a lakosság 29 százalékának cipő- és 43 százalékának talpalási jogosultsága kielégítését tették lehetővé. Más kerületekben sem alakult a közellátás kedvezőbben, s a perifériákon és peremvidékeken még kedvezőtlenebb ellátási viszonyok uralkodtak. A 2. hadsereg harcba lépésével kapcsolatosan egyre több ember veszteségről tudósítottak a postán kikézbesített értesítések. A lakosság, de különösen a bevonultatottak hozzátartozói körében a hangulat egyre romlott. Különösen felháborította az érintetteket az egyre emelkedő árszínvonal közepette a hadisegélyek alacsony volta. A parlamentben a honvédelmi miniszter arról tájékoztatott, hogy a hadbavonultak családtagjainak ellátása állami vonalon megoldottnak tekinthető; azonban a havi 20 —24 pengő, amit az anyák és a 10—12 pengő, amit a gyermekek kaptak, annyira a létminimum alatt maradt, hogy abból csak éhezni, fázni és nyomorogni lehetett. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen lehetett a hadrakelt sereg harci kedve. A főváros szociális apparátusa, amely a gazdasági válság óta működött, jelezte a város vezetőinek a lakosság egy részének életszínvonal-hanyatlását. Szendy utasítására 1941 novemberében megkezdte működését a hadbavonultak családtagjait gondozó hatóság, amely 1942 folyamán több mint 30 000 hadbavonult családját segélyezte és 2500 elesett katona családjánál tett látogatást. Az 1942. évi gyenge termés következtében a kenyérfejadagok újabb leszállítása következett be, 20 dkg-ról 16 dkg-ra. A közellátási miniszter kijelentette, hogy az ország ellátásában 5,5 millió mázsás gabonahiány mutatkozik. Arról nem nyilatkozott, hogy a Német- és Olaszországba kiszállított, több mint egymilliárd pengő értékű exportból mennyi a ,,közös célok érdekében folytatott háborús erőfeszítésekhez való hozzájárulás" fejében adott élelmiszerek mennyisége. Novembertől kezdve az üzletek esti záróráját 17,30, illetve 19 órában, a teljes elsötétítés időpontját 20 órában állapították meg. Az állam növekvő háborús kiadásainak a bankóprés működtetésen kívüli fedezése és a háborús eredetű nyereségből származó tőkéknek a csökkentése céljából a kormányzat bevezette a hadkötelezettségi és hadmentességi adófajtákat; felemelték a sajtótermékek árát. December végére elfogytak a fogyasztási célú tüzelőanyag-készletek, utánpótlási lehetőség híján beszüntették a fűtési jellegű vásárlásokat, s az iskolákban újból téli szünetet rendeltek el. 1942 szilveszterére a kormányzat „ajándékaként" a másfél milliós Nagy-Budapest területén bevezették a hús- és húskészítmények jegyre történő adagolását. Az árak 1942-ben csaknem azonos mértékben emelkedtek, mint az előző évben. A budapesti létfenntartási index 1941-ben 26,2 százalékkal, 1942-ben 28 százalékkal növekedett. Ezen belül a mezőgazdasági termények mintegy 16 százalékkal, az ipari gyártmányok 22 százalékkal, a nyersanyagok 6 százalékkal, a tüzelőanyagok 14 százalékkal drágultak. Az indexszámok a hivatalosan megállapított, maximált árak alakulását tükrözték. A feketepiac ármozgása lényegesen magasabb indexszámokat eredményezett. 1942-ben a kormány nem rendelte el a drágasági pótlék felemelését, csupán a gyermeknevelési pótlékot emelték. A nyereséggel dolgozó ipari üzemek — nem akarván elveszíteni munkásaikat, akik nagyobb béreket fizető hadiüzemek irányába kezdtek elvándorolni — felemelték az órabéreket. Ezzel együtt a drágasági pótlék öszszege is — a kereset 30 százaléka — emelkedett. 1942-ben sem lehetett a hivatalos árakon mindÚjabb közellátási szigorítás A hadbavonultak családtagjainak segélyezése A közellátéis újabb nehézségei Ujabb áremelések