Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

bérmozgalmak is. A fővárosi üzemekben a sztrájkok taktikája az volt, hogy azokat a nyilasok bevonásával készítették elő és őket tolták előtérbe. A WM-ben szeptemberben a martinászok 20 százalékos béremelést, a napi kenyérfejadag 20 dekával való emelését és munkaruhát követeltek. Ebben a sztrájkban hamar előtérbe kerültek az öntudatos szociáldemokrata munkások. Ttt nagyon határozott és bátor kiállásra volt szükség. A Martin 200 fős küldöttsége követeléseik visszautasítása esetére bejelentette a sztrájkot. Az igazgatóság az ultimátumot elutasította. Ekkor kezdték meg a kapcsolat felvételét a többi üzemmel, ami először a Csőgyárral sikerült, A Csőgyár belépésével érvényesült az ott dolgozó kommunisták befolyása, s a maguk területén átvették az események irányítását. Ok mozgósították a vasöntödét és az acél hengerműt. A Csőgyár 2000 munkása még aznap leállt. A tárgyalásokra itt is egy nyilast toltak előtérbe, de eredmény nem született. Aznap éjszaka a gyárat a honvédség elit alakulatai szállták meg: a Csőgyárat a ludovikások, a Martint az ejtőernyősök. Három nap után a követelések egy részét teljesítették, a munkások felvették a munkát, hogy a felesleges vérontást elkerüljék. Nehezítette a helyzetüket, hogy az SZDP vezetése és a Szaktanács nem támogatta őket, az 1943-as év legnagyobb bérügyi megmozdulását vadsztrájknak tekintették. A munka felvétele után a gyárvezetés és a katonai parancsnokság hajszát indított a sztrájk szervezői ellen, többüket a Margit körúti katonai börtönbe szállították. 1943 vége—1944 eleje a baloldali mozgalmak újabb erőre kapását, az illegális szervezetek újbóli kiépülését hozta meg. A hadiesemények közvetlen közelsége újra és újra erőt adott az ellenálláshoz, bár a vidéki s különösen az erdélyi és a felvidéki letartóztatások újabb súlyos veszteségeket jelentettek. A fővárosban és a környéken beszűkült szervezeti bázissal is folyt a baloldali erők szervezése. 1944 elejétől sürgetően került napirendre a főváros jövője, hiszen a hadiesemények előre jelezték, hogy a háború hamarosan a város falai alá érkezik. Március első napjaiban tömegesen jelentek meg a Béke Párt röpiratai, amelyek sürgették a főváros megmentését, nyílt várossá nyilvánítását. A súlyos béklyók között élő fővárosi és környéki munkásságra újabb és súlyosabb megpróbáltatások vártak Magyarország 1944. március 19-i megszállásával. 3. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉS A HADI KONJUNKTÚRA HATÁSA A FŐVÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK GAZDASÁGI VISZONYAIRA 1938-tól kezdődően az európai fasiszta nagyhatalmak nyílt fegyverkezése és agressziós cselekvése nyomán a trianoni béke revíziójára törekvő magyar uralkodó osztályok is fokozták háborús előkészületeiket. A közvetlen cél a hadsereg korlátozásoktól mentes felfegyverzése volt. Ezzel párhuzamosan nagyszabású beruházási programot is kidolgoztak a közlekedés és a hírközlés katonai célzatú fejlesztésére. A háborús előkészületekkel egyidejűleg a társadalmi élet átszervezésére is lépések történtek, kapcsolatban a legkiáltóbb szociális hiányosságok felszámolásával és a zsidótörvények útján az uralkodó osztályon belüli ún. őrségváltás révén végrehajtandó személycserék céljából. A parlament és az ellenzék gátló tevékenységének kikapcsolására, a kor248. A Margit körúti fogház udvara