Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

236. A Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonja 1941 májusában A város közigazgatása a háborús készülődést, a gyakran ismétlődő mozgósításokat, a közellátás megszervezését szolgálta. Kevesebb gondot tudtak fordítani a hagyományos várospolitikai feladatokra, de a kialakult keretek még megfelelően működtek. A jelentősebb beruházások az erőműépítés kivételével elmaradtak. Az iskolaépítés még tartott, de már elkezdődött egy ellentétes folyamat: az iskolák igénybevétele a háborúval kapcsolatos intézmények céljaira (mint a Közellátási Minisztérium, a Jegyközpont), és közvetlen katonai célokra is. Pedig az iskolákra szükség volt, egyrészt a lakosság számának növekedése következtében, másrészt a nyolcosztályos elemi iskolai oktatást elrendelő 1940. XX. tc. végrehajtása érdekében. A főváros több iskolájában ez kísérleti jelleggel már addig is folyt, de kötelezővé 1940 őszétől tették az ismétlőiskolák évfolyamainak megszüntetésével, amit fokozatosan hajtottak végre. Közegészségügyi szempontból fontos lépés volt a Stefánia Szövetség fővárosi kezelésbe vétele. A részben állami, részben társadalmi erőből fenntartott intézménynek 21 anya- és csecsemővédelmi körzete és rendelője volt, melyet a főváros beépített közegészségvédelmi szervezetébe. Két újabb védőintézetet hoztak még létre, átvették a Zita Királyné Alapítványi Intézettel együtt a szervezet irányítását is, így az anya-, csecsemő- és kisdedvédelem területén egységes szervezet jött létre a fővárosban. A védőintézetek az egészségügyi feladatok mellett anyagi segélyezést, szociális támogatást is adtak a rászoruló anyáknak, mely tej juttatásból, ebédeltetésből, kelengyetámogatásból állt. 1940 végén a kormány meghosszabbította a fővárosi törvényhatósági bizottság mandátumait. A fővárosi törNem akart választásokat, főként a nyilasok további térhódításától tartva, azonkívül a kialakult vényhatósági városházi számarány a néhány disszidens ellenére a kormány céljainak megfelelt. A nyilasok a g^°^tó%í bécsi döntések és a kormánynak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása után még inkább vérszemet kaptak és követelték a választások megtartását, hangsúlyozva, hogy az 1939-es eredmények alapján a választott tagsági helyek egyharmada őket illeti meg. Visszavonni kényszerült a kormány azt a rendelkezést is, hogy a köztisztviselők nem lehetnek a szélsőséges pártok tagjai. Ugyanakkor bizalmas utasításban közölte a belügyminiszter a közigazgatás vezetőivel, hogy nem lehet feltűnően viselni a pártjelvényeket, a közönséggel nem szabad éreztetni az ezekhez a pártokhoz való tartozást. A felemás rendelkezés a nyilasok dühét még inkább kiváltotta, és még inkább uszítottak a „liberálisok, marxisták, a zsidópártoló bethlenisták" ellen.

3 A közgyűlési teremben különösebb változás nem történt ebben az időben. Imrédy kiválása a kormánypártból a városházi életben nem hozott változást. Bár hívei itt is voltak, a keresztény