Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
Iskolát végzettek százalékos megoszlása Budapesten* 1920- 1941 Milyen típusú iskola 1920 1930 1941 Főiskola 4,8 4,5 5,0 Középiskola 8 oszt. 8,4 10,0 9,9 6 oszt. 4,6 4,4 3,6 4 oszt. 19,0 20,0 22,0 Elemi 6 oszt. 35,0 34,0 39,4 4 oszt. 28,2 27,1 21,0 * Az arányok csak a valamilyen iskolát végzettekre vonatkoznak. Az adatok azt mutatják, hogy az ellenforradalom egész korszakában lényegbevágó fejlődés az iskoláztatás területén nem következett be, még a szűkebben vett Budapesten sem. A főiskolát végzottek száma mintegy 15 ezerrel emelkedett, arányuk még egy százalékkal sem. Jelentéktelen volt a gimnáziumot végzettek számarányának emelkedése is. Számottevőbb fejlődésnek tekinthető, hogy a 4 polgárit majdnem 80 ezerrel több fiatal végezte el Budapesten 1941-ben, mint 1920-ban. Ez érintette, mint még látni fogjuk, a munkásság egy kisebb részét is. Az előrelépés jelentőségét viszont csökkenti, hogy a növekedés nagyobbrészt a leányokat érintette — ami mögött az a tény húzódik meg, hogy a polgári, illetve az ennek megfelelő alsó szintű középiskola elsősorban a módosabb rétegek leánygyermekeinek lett az iskolája. A legfigyelemreméltóbb módosulásnak a 6 és 4 elemit végzettek arányában bekövetkezett eltolódást tekinthetjük. Húsz év alatt Budapesten 140 ezerrel nőtt a 6 elemit végzett népesség száma, miközben a 4 elemit végzettek száma stagnált, aránya pedig 7 százalékkal visszaesett. Korszakunk elején a lakosság jóval több mint 60 százaléka 4 vagy 6 elemit végzett, ezen belül azonban a 6 elemit végzettek még nem domináltak erőteljesen; korszakunk végére a két kategóriába tartozó lakosság még mindig az össznépesség több mint 60 százalékát adta, de a kiemelkedően uralkodó a 6 elemit végzettek csoportja lett. Az adatok a magasabb iskolai végzettség megszerzésének folyamatát bizonyítják, de rámutatnak arra is, hogy az emelkedés az ellenforradalom viszonyai között mily lassú ütemű volt. A főváros lakóinak iskolai végzettsége, általában az iskolázottság szintje, természetesen igen eltérő volt területileg is. A két végletet talán egyfelől a 7 — 8 százaléknyi analfabéta lakosságú Budatétény vagy Óbuda külső része, másfelől a mintegy 10 százaléknyi főiskolai végzettségű lakossal rendelkező belső XI. kerület, a belváros vagy a XII. kerület jelezheti. Lényegesen eltért természetesen a szűkebb Budapesttől a peremvidék lakosságának iskolázottsági szintje. Ezekben a helységekben igen alacsony volt a főiskolát, a magasabb középiskolát végzettek száma és aránya, s valamivel magasabb az írástudatlanoké. A peremvidék a 4 középiskolát végzettek aránya szempontjából viszont kevésbé maradt el Budapest központi kerületeitől, s érdekes módon, ami a 6 és a 4 elemit végzettek arányát illeti, itt még előnyösebb volt a helyzet, mint a belső területen: a fiatal munkaképes korú lakosság erős tömörülése azt eredményezte, hogy a valamivel mégiscsak ,,korszerűd!)" műveltségi szintet jelentő 6 elemit végzettek számaránya kedvezőbben alakult. 2. A FŐVÁROS TÁRSADALMÁNAK OSZTÁLYSZERKEZETE Ismeretes, hogy a gazdaság- és társadalomfejlődés kelet-közép-európai, s ezen belül is sajátos magyarországi útja mélyrehatóan rányomta bélyegét társadalmunk szerkezetére 15 s a különböző osztálvok és rétegek tudatvilágára. A polgárosodás folyamata Magyarországon késve bontakozott ki, s nem semmisítette meg radikálisan a korábbi feudális-nemesi társadalmat. Ugyanakkor a tőkés fejlődés a múlt század utolsó harmadától kezdve meglehetősen gyors ütemű volt, a társadalom tradicionális viszonyait néhány évtized alatt gyökeresen megbontotta. A nagybirtokrendszer fennmaradása a modern kapitalizmus viszonylag gyors térhódítása közepette a parasztság polgárosodásának útja elé hallatlanul súlyos gátakat emelt. Ilyen körülmények között — bár a parasztság belső differenciálódása gyorsan haladt előre — a modern kapitalizmus korszakára is átszármazott a parasztság szinte rendi elkülönülése; az ország népességének felét kitevő parasztság voltaképpen kívül rekedt a hivatalos nemzeti társadalmon. Nem tudott azonban modern polgársággá alakulni a Magyarországon nagyszámú nemesség zöme sem; az új tőkés osztály jelentős mértékben a feudális-rendi kereteken kívül álló zsidóság és a polgáriasabb hazai németség köréből regrutálódott. A politikai és ideológiai vezetőszerep viszont nagyrészt megmaradt a nemesi eredetű nagybirtokosság és a gazdaságilag lehanyatló, az államapparátust megszálló dzsentri
