Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

1941-ig az 1938-as év kivételével minden kerületi adat teljes:

28 Kerület 1 938 1939 1940 1941 I. 24 Ifi 7 3 II. nincs adat 137 140 145 III. nincs adat 1 12 335 360 IV. 40 30 19 17 V. 488 409 409 447 VI. 579 581 513 727 VII. 1241 1088 860 1202 VIII. nincs adat 1073 795 1093 IX. 708 537 402 514 X. 720 535 412 437 XI. 122 109 95 122 XII. 38 29 18 24 XIII. 714 570 509 560 XVI. 612 541 413 470 Kisiparosok szervezetei 103 106 132 184 összesen kb. 7000 6173 5059 6305 Két fontos határvonal jelentkezik a taglétszámban: az első a májusi, amikor a katasztrofális választási vereség miatt nagy volt az elkeseredés, s még utólagosan sem fizettek tagdíjat. A második határvonal a szeptemberi emelkedés, amiben már érződik a háború kitörése miatt fokozódó munkás- és baloldali összetartás. A pártvezetés véleménye szerint a háború kitörése után a kommunisták fokozták aktivitásukat a pártszervezetekben. Egyes kerületek teljesen az illegális KMP befolyása alá kerültek. Az MSZDP vezetése részére készült bizalmas politikai felmérés a fővárosi szociáldemokrata szervezeteket 1940-ben így jellemezte: I. kerület: A Vár. Pártszervezetnek tulajdonképpen alig számít, csak a keretek vannak meg. II. kerület: Víziváros. A pártszervezet szépen fejlődik, sok a fiatal, kevés a kommunista. III. kerület: Óbuda. Itt erős a kommunista hatás, bár az új titkár szétugrasztotta őket. A kis házak bontása miatt sok az elköltöző munkás. IV. kerület: Belváros. Csak a keretek vannak meg. V. kerület: Lipótváros. Erős pártszervezet, kevés a kommunista, állandó és eleven szervezeti életük van. VI. kerület: Terézváros. A pártszervezet nem egységes, frakciókra bomlott. VII. kerület: Erzsébetváros. A pártszervezet igen erős kommunista befolyás alatt áll. VIII. kerület: Józsefváros. A legszilárdabb fővárosi szociáldemokrata pártszervezet. IX. kerület: Ferencváros. Ellenkezője az előzőnek, sok a kommunista, a pártszervezet önkormányzatát a budapesti VB felfüggesztette. A kommunisták megtámadták a pártszervezeti helyiségeket, ahonnan őket kizárták. A pártszervezet irányítását Ságvári Endre és Szamai Lajos látták el ideiglenesen. X. kerület: Kőbánya. A pártszervezet normálisan működik. XI. kerület: Lágymányos. A pártszervezet munkája sok kívánnivalót hagy maga után, mint fejlődő ipari kerület: nagyobb figyelmet érdemelne. XII. kerület: Hegyvidék. Csak a keretek vannak meg. XIII. kerület: Angyalföld. Személyi ellentétek miatt akadozik a pártmunka. XIV. kerület: Zugló. A szervezeti élet akadozik, a vezetés gyakorlatlan, alkalmatlan fiatalok kezében van. Kisiparosok pártszervezete: szervezetük nem jelentős. A főváros ekkor 14 kerületéből háromban csak a szervezeti élet keretei voltak, kettőben személyi ellentétek és frakcióharcok miatt állt a pártélet, a fennmaradó kilenc pártszervezetből hármat úgy tartottak nyilván, mint amelyikben a kommunista befolyás dominált. Óbudán, Erzsébetvároson és Ferencvároson kívül még két kerületben tartották nyilván a kommunisták jelenlétét. A titkári jelentés nem volt pontos, hiszen nem szólt a kommunista befolyásról Kőbányán, pedig igen jelentős volt, és ezt az 1940-es lebukások igazolták. Jelentős kommunista csoport dolgozott a józsefvárosi pártszervezetben is. Mindezt a kerületek politikai jelentéseinek elemzése során látni fogjuk. 1940 áprilisában a zuglói MSZDP szervezet titkára lemondott, mert nem kapott a központtól segítséget az erős „bolsevista" ellenzék leküzdésére. A fenti jelentés adataival szemben 1939 — 1941 között a fővárosban a jól működő szociáldemokrata pártszervezetek döntő többsége — kilencből nyolc — kommunista befolyás alatt állt, vagy soraiban kommunista pártbázis dolgozott.