Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

el magukat a tömegekre való hatás kitűnő lehetőségétől — és kapcsolódnak az MSZDP által kezdeményezett akcióhoz. A szociáldemokrata párt augusztus közepétől a mozgalom központi kérdésévé tette a szeptember 1-i tüntetés sikeres megszervezését. Ezt szolgálta Garami Ernő 1930. augusztus 17-i vezércikke a Népszavában: ,,Ki az utcára !" A cikk az utca visszahódításáról, a parlamenti frakció másodlagosságáról szól. A lényege a munkásosztály politikai aktivitására történő apéllalas, ami nem maradt válaszolatlanul. Egy hét múlva — augusztus 24-én a Pesti Hírlapban cikk jelent meg: ,,Az utca ne politizáljon !" Ebben egy nevezőre hozták a vörös utcát a fehér utcával, azaz a munkásmozgalmi felvonulásokat a britanniások körúti garázdálkodásaival. Ez a válasz főként a kispolgári tömegek visszariasztását szolgálta, de az MSZDP vezetésének is szólt, hogy maradjon a parlamentáris úton. A cikk írója a kormányzatot a gazdasági helyzet rendezésére sürgette. A kormány reagált is a szeptember 1-i tüntetés megakaelályozásának javaslatára: közmunkákat hirdetett meg. Ez a tervezet nem elégíthetett ki senkit sem. A félhivatalos Pesti Hírlap kompromisszumot javasolt. Szerinte a tüntetés betiltása is zavargásokat okozhat, az engedélyezés pedig teret nyit a szervezett munkásság soraiban a kommunistáknak. Másnap — augusztus 28-án jelent meg a lapokban a főkapitány rendelkezése a tüirtetés betiltásáról, mivel „nagymérvű, a lazítással határos agitáció előzte meg". Közben a budapesti üzemekben, gyárakban gyűlések során szavazták meg a szeptember 1-i leállást. Egyedül a közüzemi munkások jelentették be az MSZDP vezetősége és a Szaktanács egyetértésével, hogy nem vesznek részt a munkanélküli-tüntetésben s nem is állnak le. Együttérzésük jeléül augusztus 29-én gyűlést tartottak a Városházán. Az MSZDP sorozatosan adta ki a szeptember l-re mozgósító röplapokat. A Népszava címlapján vastag betűk hirdették: „Munkások ! Elvtársak ! Ma még dolgozunk, holnap már a dolgozó is munkanélkül lehet! Szeptember 1-én mindenki legyen az utcán. Munkát, kenyeret követeljünk !" A kommunisták készülődését röplapszórás jelezte. A KMP titokban hozzálátott a kis csoportok szervezéséhez, akik majd tüntetnek és ablakokat vernek be. Rostás Istvánnak, a párt egyik itthoni titkárának visszaemlékezése szerint előre gondoskodtak megfelelő helyeken kőről, széndarabokról. A tüntetés csendes sétakénti megtartását véglegesen a Szaktanács, valamint a budapesti és környéki üzemek bizalmi férfiáinak ülésén döntötték el. Kimondták, hogy a betiltó végzés ellenére a tervezett tüntetést oly módon hajtják végre, hogy a gyárakból, műhelyekből a munkásság kivonul és végigsétál a főváros főbb útvonalain. Ezt a határozatot az egész ország szociáldemokrata munkássága önmagára nézve kötelezőnek tekintette. Erről tanúskodik az MSZDP fővárosi végrehajtó bizottságának 1937. augusztus 27-én tartott értekezlete és a hozott határozat; „A szociáldemokrata párt fővárosi és környékének pártelnökei és párttitkári értekezlete kimondja, hogy a szakszervezeti tanács és a szakszervezeti választmány azon határozatát, hogy a munkanélküliség égető kérdésében a szervezett munkások tömegeit megmozdítja és minden körülmények között a szeptember 1-i tüntetést megtartja, teljes egészében helyesli, azt minden tekintetben támogatja és a párt szervezeteiben ernyedetlen agitációt folytat. A fővárosi és környéki pártszervezetek már bel- és külpolitikai okokból is helyeslik a tömegmozgalom megindítását, amely mindenkor erőteljes lendületet adott a párt törekvésének, annak eszméit és programját a legszélesebb körökben propagálta. Az ellenforradalom győzelme után egy évtized elmúltával, a kurzus immár halódó korszakának végén a pártszervezetek feltétlenül szükségesnek találják és helyeslik úgy a pártnak a szakmai, mint párttevékenységét, amely a párt fejlődő erejét lendületbe hozza. Midőn a párt- és szakmai szervezeteket minden támogatásáról biztosítja, egyben azon reményének ad kifejezést, hogy mindazon kérdésben, melyeket a politikai és gazdasági élet felszínre vetett és amelyek a szociáldemokrata párt programjának sarkalatos alapelveit alkotják, az összes párt- és szakmai szervezetek szünet nélküli harcát lankadatlanul és kitartással, a tömegmozgalom teljes erejével folytatni fogják."

22 Nem érdektelen a kormányzat felkészülését sem áttekinteni. A Horthy Miklós kormányzói jubileumára elrendelt közmunkák nem jelentettek enyhülést. A kormány tudtával a törvényhatósági tanács megbízásából Sipőcz polgármester tárgyalásokat kezdeményezett az MSZDP vezetőivel, de csak ígéreteket tudott nyújtani. Közvetítési kísérlete kudarccal végződött, mert a szociáldemokrata vezetők megítélése szerint a kormány újabb intézkedései nem hoznak változást a munkásság helyzetében. A tárgyalásokról hírt adó Pesti Hírlap cikkírója értetlenül állt a kormány magatartása előtt, mivel — véleménye szerint — megvolt a nagyméretű közmunkák azonnali megindításának fedezete. Ekkor azonban a minisztertanács már a határozott fellépés mellett volt, és a munkásság megfélemlítését akarták szeptember 1-én elérni. A polgárság véleményét fejezi ki augusztus 31-én a Pesti Hírlap: nem fél a szociáldemokratáktól és a szervezett munkásoktól, de fél a titkon szervezkedő kommunista tábortól. A kormányzat nemcsak a szociáldemokrata és szervezett munkásokat tartotta megfékezhetőknek. Bízott fegyveres erejében s annak maximális mozgósításában. A politikai rendőrség a kormányt tájékoztatta, hogy