Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

a KMP egyik itthoni vezetője az ő fizetett ügynöke. így ezt a kérdést is kevésbé tartották aggályosnak, mint a polgári sajtó. A hangsúly tehát a fegyveres erőkre s a rendőrségi besúgók nyújtotta tájékoztatásra tevődött át. A fegyveres erők döntő súlya 1930. szeptember 1. esetében valóban indokolt volt, mivel a mozgósítás a rendőrségen kívül az akkori magyar hadsereg elit alakulataira is kiterjedt. A fővárost 1930. augusztus 31-én éjszaka egyidőben szállta meg a honvédség és a rendőrség, de nem azonos stratégiai meggondolások szerint. A katonaság terve jobban bevált. A tüntetés leverésében szakértőiknek és páncélos alakulataiknak döntő szerepe volt. A rendőrségi terv a közigazgatási kerületekre épült, míg a honvédség nyolc riadókörzetet hozott létre. A honvédcsapatok a városparancsnok alárendeltségéhez tartoztak. A mozgósított honvédségi gyalogsági egységeket páncélosokkal erősítették meg, és így biztosították az egységek nagyobb tűzerejét. I. riadókörzet: Buda déli körzet. Parancsnok: a 2. honvéd gyalogezred parancsnoka. II. riadókörzet: a budai vár. Parancsnok: a 2. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka. III. riadókörzet: Buda északi körzet. Parancsnok: az 1. honvéd utász zászlóalj parancsnoka. IV. riadókörzet: Óbuda. Parancsnok: a folyamőrség parancsnoka. V. riadókörzet: Pest északi körzet. Parancsnok: a Vilmos főherceg laktanyában elhelyezett vegyes alakulatok gyalogsági parancsnoka. VI. riadókörzet: Pest közép körzet. Parancsnok: az 1. huszárezred parancsnoka. VII. riadókörzet: Pest déli A-körzet. Parancsnok: az 1. honvéd gyalogezred parancsnoka. VIII. riadókörzet: Pest déli B-körzet. Parancsnok: a folyamőrség légvédelmi osztályának parancsnoka. A mozgósítás méretei nagyok voltak, de számszerűségükről nincsenek pontos adataink, mivel a mozgósított alakulatok egy része hadi feltöltöttségű, másik része viszont békeszervezettségű volt. Megközelítően 5 — 6 ezer fegyveres felett diszponált a városparancsnok. A rendőrségi mozgósítás fokozatosan érte el a szeptember 1-én alkalmazott formáit, s a mozgósítás számszerű adatai is változtak. Míg a honvédség maximális méretekben egyszerre vonta a fővárosba erőit, addig a rendőrség a bizalmi embereitől kapott hangulatjelentései, a vezetők fokozódó nyugtalansága alapján változtatta elképzeléseit. Az első mozgósítási parancsot a főkapitány augusztus 28-án adta ki. Ebben még alig éri el egy rutinmozgósítás méreteit a kivezényelni tervezett rendőrök száma: 380 főt osztottak be őrjáratra szeptember elsejére. Az alapkoncepció azonban már itt megfogalmazódik: „Különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy a már többször szétoszlatott csoportok ne gyülekezzenek a körutakon és az Andrássy úton." Ennek érdekében három rendőrségi fegyveres centrumot alakítottak: egyet az Oktogonon (ma November 7. tér), egyet a Köröndnél (ma Kodály körönd), egyet a Műcsarnok előtt. Augusztus 30-án megváltoztatták a 28-i parancsot, s az akkori mozgósításnak hatszorosát léptették életbe, de még ez sem volt a végleges. 1930. augusztus 31-én hajnali háromnegyed 1-kor adták ki azt a parancsot, amely szeptember 1-én érvényes volt. Ez az augusztus 28-i terv tízszeresét mozgósította, hűen kifejezve a növekvő pánikot. A budapesti és környéki munkásság ellen 2658 gyalogrendőrt, 222 kerékpáros rendőrt, 258 lovasrendőrt, 85 rendőrfelügyelőt és 339 rendőrségi altisztet vetettek be: összesen tehát 3569 főt. A mozgósított fegyveresek száma közel járt a tízezerhez. Ez már szinte polgárháborús méretű felkészülés, és ebben még nincs benne a csendőrségi mozgósításnak az a része, amelyet nem hoztak be a fővárosba, hanem a Pest környéki falvakban helyeztek el. Ezek az adatok önmaguktól beszélnek. Az, hogy kié legyen az utca, az nem jelszó, hanem hatalmi kérdés volt. S ez váltotta ki az uralkodó osztályokban a mozgósítás méreteiben is kifejezett félelmet. Itt már — az augusztus 31-én hajnalban kiadott parancs jelzi — nem csupán a csendes séta vagy az abból kifejlődhető tüntetés lehetősége volt a belügyi szervek szerint a veszély. Ennél általánosabb fellépéstől is tartottak. A rendőrség védelme alá kerültek a miniszterek lakásai, a fontosabb közművek, illetve a kapcsolóállomások, a rendőrségi rádióállomás, a fővárosi fegyverkereskedők üzletei, a Városháza, a főposta, a börtönök és fogházak, a fontosabb nagyüzemek, garázsok és a vasútállomások. Az államhatalom felkészülten várta a tüntetést. Néhány száz főnyi rendőr s pár szakasz csendőr járőrözött szeptember 1-én, s a hatalmas karhatalmi készültség lesben várta a fejleményeket. Az 1930. szeptember 1-ével foglalkozó irodalomban gyakran előforduló állítás, hogy 4500 rendőr járt az utcákon. Mint a rendőrségi felvonulás fenti ismertetésénél láttuk, ez túlzás. A rendőrségi taktika végig abból indult ki, hogy ők a Városligetbe meghirdetett és betiltott gyűlést hivatottak megakadályozni. Ezt célozták az ,,erőc3ntrumok", a Városliget köré elhelyezett rendőrségi páncélosok és lovasrendőri alakulatok. A rendőrség nem a százezernyi sétálót akarta szétkergetni, erre eleve nem voltak meg a feltételei. A Gömbös irányítása alatti katonai erők viszont magát a békés sétát akarták felszámolni.