Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

170. Gyermeknapi gyűjtősátor a Blaha Lujza téren 1930 körül A törvényjavaslat elfogadéi sa. Az államhatalom irányításéinak megerősítése a főváros közigazgatásában A törvényjavaslat parlamenti vitája nagyjából hasonló képet mutatott, mint a közgyűlési. Ttt ugyan már nem volt az az egyöntetű vélemény, mint a városházi pártoknál, ugyanis az egységes pártiak elcsendesedtek a miniszterelnök ígéretei után, viszont új elemek is bekapcsolódtak az ellene, illetve módszerei elleni küzdelembe. A Wolff-pártiak hangoztatták, hogy ha ők beléptek volna az egységes pártba, akkor a javaslat nem volna a Ház előtt, melynek az a célja, hogy mindenkit, a közgyűlést, a tisztviselői kart is sakkban lehessen tartani. Az ellenzék minden árnyalata, Friedrichtől Vázsonyi Jánoson, Rassayn keresztül az MSZDP képviselőiig dühvel támadta a javaslatot és a külföldi példák (a fasiszta államok) közigazgatási rendszere meghonosításának nevezte a törvényjavaslat cikkelyeit. A három nagy városházi csoport mellett jelentkezett a törvényjavaslat ellenzői között a legitimista arisztokraták csoportja is, mint Palavicini György és Apponyi György, akik eddig a városházi életben nem vettek részt, de a Gömbös-politikának ellenzői voltak. Éles hangon támadta a javaslatot az egykori barát, akkor ellenfél, Eckhardt Tibor a kisgazdák nevében. Hangoztatta, hogy führerekre nincs szükség, és megkérdezte Gömböst, mennyivel jobb ez a javaslat a réginél, mely biztosította az MSZDP-vel szemben a nemzeti rendszert — és kérdés, hogy az új monopolizált vezetés mit tud nyújtani.

11 A kormány számára meglehetősen kellemetlen vita után az egységes párti tömb, bár véleményt alig nyilvánított, megszavazta a törvényjavaslatot, az 1934. évi XII. tc.-t az 1930. XVIII. te. módosításáról. A felsőház is változtatás nélkül elfogadta azt, és így lezárult a fővárosi törvények módosításának folyamata, mely az ellenforradalmi rendszerben már a negyedik volt. A törvény az 1930. évi törvény antidemokratikus tendenciáit tovább növelte, a fasiszta típusú államhatalom befolyásolási lehetőségeit szabályozta és megnövelte. Az elfogadott novella élénken foglalkoztatta a közéletet, és a kommunisták is véleményt nyilvánítottak a közigazgatás leplezetlen formájú fasizálása ellen, rámutatva annak igazi lényegére. Bírálták azt a nézetet, melyet a polgári ellenzék és az "MSZDP hangoztatott, hogy a fasizmus kezdetét jelenti ez a fővárosi közigazgatásban, mivel az már sokkal korábban is jellemző volt. Felhívták a figyelmet Gömbös azon célkitűzésére, hogy a centralista államhatalmat erősíti saját klikkjével, saját korrupcióival és panamáival. A felhívás ugyanakkor összemosta