Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

azokat a különbségeket, melyek éppen Gömbös rendszerével állították szembe a polgárság egyéb részeit. A jelszó, hogy ,,az egész banda ellen kell harcot folytatni, a Kozma — Wolff— Friedrich—Rassay—Peyer egység ellen", még jobban elszigetelte a kommunista községpolitikai követeléseket hangoztatókat. A követelések között voltak ugyan abszurdok is, mint a községi adók eltörlése, a közszolgáltatások árának 50%-os csökkentése, de zömükben a kisemberek, munkások helyzetének javítását szolgálták a válság körülményei között. Az olyan követelések, hogy szakítson a város a templomépítő kegyúri akciók támogatásával, maximálják a városi vezetők fizetését mind az üzemeknél, mind a közigazgatásban, a panamákban részt vevőkkel szemben alkalmazzanak felelősségre vonást: a fővárosi lakosság nagy többségének egyetértésével találkoztak. A községpolitikai munkában fontos követelés volt a további bércsökkentés és elbocsátások elleni küzdelem, a bércsökkentés nélküli rövidített munkahét megvalósítása: ezek a problémák a válság végén is gondot okoztak a megnyomorított fővárosi és környéki dolgozóknak.

12 3. A MUNKÁSMOZGALOM A VILÁGVÁLSÁG ÉVEIBEN A válság éveiben, a megváltozott politikai légkörben, amelyet leginkább a munkásosztály fokozódó gazdasági, politikai aktivitása fémjelzett, új feladatok sora állt a munkásmozgalom vezetői előtt. A tömegek számára a legdöntőbb a munkaalkalmak kérdése volt. Mivel a válság folyamán a munkanélküliség nem enyhülő, de erősbödő tendenciájú volt, a munkástömegek politikai orientációját meghatározta vagy meghatározhatta, hogy melyik megoldási javaslatot, jelszót tudták elfogadni. A munkanélküliséget a Szociáldemokrata Párt törvényhozási ügynek tekintette, amelynek egyetlen fóruma a parlament. Ezzel szemben az illegális KMP történelmi tapasztalataira is támaszkodva, felismerte ebben a munkásosztály megnyerésének, mozgósításának az adott időszakra vonatkozó kulcskérdését. A KMP igen nagy erőfeszítéseket tett éppen ezért az időszerű jelenségek egységbe fogására, mozgalommá való átalakítására. A kommunista párt szervezetében az 1928—29-es években beállt változások a párt tömeg- A Budapesti bázisának szélesedését, agitációja hatékonyságának növekedését jelezték. A KMP fővárosi Pártbizottság jellege — jól ismert káderek révén — már megszűnt, gyarapodtak vidéki szervezetei. A külön- léiTehozam böző adatok szerint a tagság számszerű növekedése is bekövetkezett, a taglétszám 200—700 között ingadozott. A vidékre is kiterjedő illegális szervezés bázisa azonban változatlanul a főváros és környéke maradt, sőt mivel itt területi, üzemi s különböző szervezetekbe beépített sejtjei is voltak, a főváros az addiginál nagyobb figyelmet kívánt meg. így került sor — valószínűleg 1928 végén, 1929 elején — a Budapesti Pártbizottság létrehozására.

13 Ezzel egy hosszú szervezeti fejlődési folyamat zárult le. A Budapesti Pártbizottság létrehozása minőségi változást jelentett az illegális munkában, s új lehetőséget is a pártmunka hatékonyságának növelésére a fővárosban. A Budapesti Pártbizottság irányítása alá hat kerület tartozott: 1. Északi kerület. Hatásköre a jelenlegi V—VI — VII. kerületre, valamint Angyalföldre és Újpestre terjedt ki. Ez volt a párt legerősebb kerülete. Magvát a Váci úti vasas üzemek, az újpesti és rákospalotai cipészek, asztalosok és textilmunkások alkották. 1929 októberében a kerületnek 18 üzemi sejtje volt, köztük olyan nagyüzemekben is, mint a Láng, a Ganz Hajó, a Siemens. A kerületi pártbizottság rendszeresen ülésezett. A párttagok részére szemináriumot szerveztek. Minden párttag megkapta a Kommunista e. lapot, s fizette a tagdíjat. Egy néhány héttel későbbi levélből tudjuk, hogy eredetileg 55 fős volt a sejt, közülük kilencet már az első napokban letartóztatott a rendőrség. Sikerült sejtet szervezniök Rákospalotán és az újpesti városi erőműnél. A Ganz Hajóban levő sejt megszűnt, mert tagjait elbocsátották. 2. Déli kerület: A mai VIII. és IX. kerület, Pesterzsébet és Csepel. Igen nagy számú kommunista dolgozott a Ganz Vagongyárban. Összesen harmincan, de mint a Budapesti Pártbizottság egyik ülése megállapította: „nincs köztük egy szakmunkás sem, így befolyásuk nagyon kicsi". Sokszorosított lapot is adtak ki a ,,Ganz Vagongyári Proli" címmel. Sejtjeik voltak a Téglagyárban, a Gumigyárban, a Singéinél, a Lámpagyárban és a Tápszergyárban. 3. Keleti kerület: Zugló és Kőbánya. Legjobb szervezetük a Kőbányai Téglagyárban volt. 4. Buda: Az óbudai téglagyárakra és a lágymányosi textilgyárakra támaszkodott. 5. A kispesti kerület és a Budapesti Pártbizottság között 1929 nyarán állt helyre a kapcsolat. Itt a kommunista munka bázisai az MSZDP-szervezetek és a legális munkásszervezetek voltak. Alapszervezetei voltak a kispesti és pest lőrinci MSZDP-szervezetben, az Alkoholellenes Munkásszövetségben, a Természet barátok kispesti csoportjában, ahol rendszeres marxista oktatás folyt. Üzemi sejtet először a Hofherr-gyárban sikerült létrehozniuk. 6. A Budapesti Pártbizottsághoz tartozott - - Pest környéki kerület néven — a GyömrőGödöllői Pártbizottság, ezt a Ganz-gyári segédmunkásokra alapozták.

11