Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Csepelen a Weiss Manfréd Művek sikerrel állt át a béketermelésre: az 1920-as években elkezdték a mezőgazdasági kisgépek, a zománcedények, tejeskannák, eke vasak, csövek, kerékpárok, varrógépek, továbbá autók és traktorok gyártását. Csepel gyáripara ezekben az években egy sor új alapítással bővült: létrejött a Magyar Posztógyár Rt., a Neményi Testvérek papírgyára, két szűcsárugyár, egy építőanyaggyár. A szabad kikötő ugyancsak fellendítette a község gazdasági életét. A kikötő területén vagy ahhoz kapcsolódóan ezekben az években három nagyobb olajtároló és -finomító is létesült. A dél-budai peremövezetben Budafok jelentősége 1920-hoz képest némileg csökkent, az iparvállalatok száma is visszaesett. 12 gyára alig 1000 munkást foglalkoztatott. Üzemei közül említést érdemel a gyufagyár, a zománcedénygyár, két textilgyár, egy nyomdafestékgyár, valamint egy szeszgyár és az áramfejlesztő telep. A budafoki boripar hagyományos jelentőségét megtartva, ezekben az években is az ország egyik legfontosabb borászati feldolgozó, tároló és exportáló központja. Albertfalva jelentősége ugyancsak mérséklődött ipari szempontból ezekben az években. Legjelentősebb üzeme, a gumigyár mellett két textilgyár vitt vezető szerepet. A korábbi repülőgépgyár helyén faárugyár üzemelt. Nagytétényben a rohamosan fejlődő Metallochémia mellett megalakult a Magyar Gumiárugyár Rt. A Budapest környéki ipari övezet fejlődése egészében véve a könnyűipar fejlődésének és térhcidításának jegyében történt. A felsorolt újabb gyáralapítások nyomán az 1920-as helyzetképtől lényegesen eltérő új kép bontakozott ki az 1930-as népszámlálás adatai alapján Pest környékéről. 1920-ban a gyáriparban foglalkoztatott munkások 74,2 százaléka a nehéziparban, 22,1 százaléka a könnyűiparban, 3,7 százaléka az élelmiszeriparban dolgozott. A sok új könnyűipari gyáralapítás nyomán 1930-ban a munkások 57,8 százaléka, azaz 21 800 fő dolgozott a nehéziparban, 39,3 százaléka, azaz 14 770 fő a könnyűiparban és 2,9 százaléka, azaz 1092 fő az élelmiszeriparban. Az 1920-as években végbement fejlődés hatására a dél-pesti területeken a könynyűipar válik uralkodóvá; Dél-Budán viszont az élelmiszeripar elveszti korábban domináns szerepkörét, s helyét ugyancsak a beinduló könnyű- és nehézipari üzemek pótolják. ÉszakPesten és Csepelen a nehézipar marad az uralkodó, bár ezeken a területeken is számos könnyűipari gyáralapítás, illetve bővítés történt. Nagy- Ruda- Az egyes iparágaknak fokozatosan a fővárosba és környékére koncentrálódását szemlélteti a pest ipari sú- következő táblázat: lyának növekedése 19201930 között Nagy-budapesti ipari koncentráció 1900-1930 Főcsoportok Vállalatok száma az iparági létszám %-ában Munkások száma az iparági létszám %-ában Főcsoportok 1900 1910 1920 1930 1900 1910 1920 1930 Bányászat és kohászat 5 _ 1 5 1 Vas- és fémipar Gépgyártás 80 82 71 76 31 51 60 66 Vas- és fémipar Gépgyártás 73 67 63 61 78 78 76 78 Építő anyag-ipar 28 29 24 21 34 39 34 30 Faipar 54 64 48 64 63 72 51 63 Bőr-, szőr-, toll-, gumiipar 67 04 68 66 68 57 75 69 Textilipar 43 47 40 55 57 39 43 03 Ruházati ipar 94 75 89 82 92 78 92 83 Papirosipar 96 85 82 87 98 86 82 84 Élelmezési ipar 60 56 41 54 56 52 54 01 Vegyészeti ipar 66 67 76 70 82 77 72 77 Építőipar 38 61 52 63 49 74 70 78 Sokszorosító és műipar 79 77 70 71 92 90 87 88 Vendéglátóipar 69 70 72 75 77 77 83 83 A század harmadik évtizedében is folytatódott a budapesti centralizálódás. A vasipari munkásság 66 százaléka, a faipari munkásság 63 százaléka, a textilipari munkások 63 százaléka, a papíripari dolgozók 84 százaléka, az élelmezésipariak 61 százaléka, a vegyészeti dolgozók 77 százaléka, az építőipari munkások 78 százaléka, a nyomdaipari dolgozók 88 százaléka nyert alkalmazást Nagy-Budapest gyáraiban. A munkáslétszám átlagban 6 százalékkal, a vállalatok száma átlagban 4 százalékkal emelkedett az évtized folyamán. Megőrizte magas arányát a gépipar és a ruházati ipar. Nem változott lényegesen a bőr- és vendéglátóipar aránya, csökkenő tendenciát lehet megállapítani az építőanyag-ipar esetében. Az egyes iparágak helyzetét vizsgálva szembeötlő a vas- és fémipar erős fővárosi koncentrálódása, aminek oka az, hogy jelentősen nőtt az itteni vállalatok vas- és acélöntési munkáinak volumene. Az iparágon belül kizárólag nagybudapesti jellegű volt a rézárugyártás, a szerszám-, a reszelő-, a csavar-, az írótoll, az arany-, ezüst-, a csillár és az ónáruk gyártása. Vidéki jellegű volt a vasáru-, a sodronyszövet-, a lakatosárugyártás, a vas- és rézbútorok, a töltények és a bádogosáruk gyártása. A gépiparon belül az