Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
gazdaság termelésének értéke meghaladta a békeszínvonal 70%-át. A széntermelés elérte az 1914. évi szintet. Az inflációs konjunktúra hatására több mint száz új üzem alakult, köztük 85 textilipari vállalat. A termelés értéke 30%-kal emelkedve a háború előtti érték 70%-át közelítette meg, a munkáslétszám 27%-kai nőtt. A budapesti gazdasági élet is fellendült. A működő ipartelepek száma az 1921. évi 755-ről 1924-ben 910-re (120,5%), az évi átlagos munkáslétszám 63 223-ról 77 205-re (122,1%,), az üzemnapok száma 201 000-ről 255 000-re (126,8%,), a termelés értéke 387 millió P-ről 661 millió P-re (170,9%) emelkedett. 1920-1924 között 1281 lakóház épült, ami 38%,-a volt az 1910 1914 között épült házaknak, de az általános elszegényedésre mutat, hogy az utóbbi ötéves periódusban 574 négyemeletes házzal szemben 1920 - 1924 között mindössze 32 ilyen ház készült el. A fővárosba szállított áruk súlya és értéke egyaránt emelkedett: az 1921. évi 38 556 ezer mázsával szemben 1924-ben vasúton és hajón 56 100 mázsát szállítottak (145,5%). A Budapestről elszállított áruk mennyisége ezzel szemben relatíve csökkent, ami a budapesti fogyasztási piac megnövekedett súlyának bizonysága: az 1921-ben felszállított mennyiségből 45,7%-ot szállítottak el, 1924-ben ez az arány 41,8%-ra csökkent. A marhavásárra felhajtott állatok száma ugyan némileg csökkent, 206 605-ről 154 778-ra, a sertésvásárra pedig nőtt, mintegy jelezve a fogyasztás irányának változását. Szerény keretek között megindultak a közületi beruházások is. A főváros a folyó bevételekből 1920 1924 között 10,8 millió P értékben adott ki megrendeléseket. A konjunktúra élénkülésének hatására az ipari termelés értéke az 1913. évinek 55- 67%-át érte el. A Bethlen-kormány három év alatt valósította meg az új feltételek mellett a tőkés gazdaság helyreállítását és a békegazdálkodásra való áttérést az inflációs konjunktúra viszonyai közepette. E gazdaságpolitika kihatása a főváros életében is jelentkezett. A budapesti és Pest környéki vállalatok termelésüket bővíthették, kapacitásukat jobban kihasználhatták. Az infláció, a szanálási válság, a pénzstabilizáció, a pengő bevezetését követően, majd a mérsékelt gazdasági fellendülés éveiben a magyar ipar és a fővárosi gyáripar fejlődését, főbb eredményeiket és egymáshoz viszonyított arányát a következő táblázat tünteti fel. A gyáripari termelés* 1921-1929 Év A termelés értékű folyó áron Index Változatlan 1913. évi árakon Index 1913 = 100 A- Lu;lapu!l i _-. II i|> :r> termelés értéke folyó áron Index A budapesti gyáripari termelés változatlan 1913. évi árakon Index 1913 = 100 1921 979,4 100 1 187 137 62 387 182 100 467 974 41 1922 1 388,3 142 1 490 586 78 435 003 112 470 783 41 1923 1 412,4 144 1 061 956 56 454 982 118 342 092 30 1924 1 821,4 186 1 244 981 05 661 878 171 452 410 39 1925 2 068,2 211 1 418 532 74 837 908 216 574 696 50 1920 2 191,7 224 1 670 471 87 936 905 242 713 951 62 1927 2 691,9 275 1 975 034 103 1 125 529 291 825 773 72 1928 2 876,9 294 2 077 163 109 1 232 138 318 1929 2 867,1 293 2 138 200 112 1 282 991 331 — — * Az adatok millió pengőben. Az inflációs években tehát a budapesti gyáripari termelés fejlődése elmaradt a magyar ipar Az (, előrehaladása mögött, s e ténynek megfelelően egészen 1924 végéig csökkent a budapesti ipari egyes termelés részaránya is. A fordulat 1925-ben következett be, ami arra utal, hogy a szanálási vál- ( ' l o ak ság budapesti kihatása csupán kisebb mérvű és rövidebb időtartamú volt. 1926-tól kezdve a budapesti ipar fejlődése egyre erősebb lendületet vett, és 1929-ben, amikor a vidéki iparvállalatok már a kezdődő túltermelési válság hatására nem tudták fokozni termelésüket, a fővárosi ipari termelés még 13 százalékkal növekedett. Hasonlóképpen alakult az országos és a budapesti ipari termelés egymáshoz viszonyított részaránya: 1925-től kezdve a részesedés mértéke meghaladja a 40 százalékot és 1929-re eléri a 44,7 százalékot. 111 Ha figyelembe vesszük, hogy a táblázatban szereplő budapesti termelési adatok csupán az akkori Budapestre vonatkoztak, és a főváros környéke, az ipari elővárosok nem szerepelnek benne, akkor megállapítható, hogy a főváros és környéke ipari termelése nagyobb volt, mint az ország más területén települt gyárak össztermelése. A szűkebb értelemben vett budapesti és Pest környéki ipari termelés egymáshoz viszonyított arányáról és súlyáról az országos termelésen belül csak egyes évekről állnak rendelkezésre adatok. Összefüggő kép csak az 1921 —26-os évekről rajzolható meg. Az adatok elemzése során kitűnik, hogy a budapesti és Pest környéki gyárak száma pl. 1926ban az ország összes ipartelepeinek 34 százalékát, a munkáslétszám 54,1 százalékát, a termelés
