Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

függetlenségét, önállóságát; az 1848 —49-es polgári demokratikus forradalom elbukása után a feudális Magyarország előtt is megnyílt az objektív történelmi lehetőség nemcsak a polgári demokratikus forradalom győzelmére, hanem azon továbbmenve, felzárkózásra a társadalmi haladás élvonalába: a szocialista forradalmak győzelmes megvívásához. A Monarchia területén meg is született a több nemzetiségű államok mellett az önálló Magyarország is. A Habsburgok által ehiyomott népek 1918-ban kivívták a nemzeti, az állami függetlenségüket, de ellenkező társadalmi törekvések közepette. 1918 októberében Magyarországon a forradalmi tűz a fővárosban vetette a legmagasabb lángot, de ez a tűz abból a parázsból lobbant fel, amely az egész országban izzott. A főváros és a környék népe, a hozzájuk csatlakozott katonák elsöpörték a még létező ellenállást, és győzelemre vitték a társadalmi forradalmat és biztosították az állam függetlenségét.

1 2. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM VÉGSŐ KIFEJLŐDÉSE A FŐVÁROSBAN „Ne hagyjatok aludni senkit; ki ma csöndes: gonosz vagy gyáva". Babits Mihály A megállíthatatlan tömegmozgalmak sora a hatalomátvétel tényleges lépéseihez 1918. október 30-án jutott el. Az előző napok eseményei azonban az összekötő kapcsot jelentik a forradalmasodé néphangulat s az események vezetésére alkalmas vezérkar létrejötte között. A Katona- Október 25-e a Katonatanács, október 26-a a Nemzeti Tanács megalakulásának napja lett. tanács és a Másnap már százezres tömeg vonult ki — a Nemzeti Tanács hívására — az Országház elé. Aemzeti Ta- tQ

me

gek megtalálták vezetőiket. A háborúellenes és demokratikus átalakulást igénylő kövealakulása telesek, amelyek áthatották a Nemzeti Tanács programját — bár elsősorban a liberális polgárság és a demokratikus kispolgárság politikai érdekeit követték — egységes front kialakítását tették lehetővé. A Nemzeti Tanácsot létrehozó pártok: a Károlyi-párt, a szociáldemokrata párt és a Radikális Párt társadalmi bázisa lényegesen nagyobb volt, mint amekkora programjából következhetett volna.

2 A szociáldemokrata párt aktív és tevőleges helyzete a Nemzeti Tanácson belül a Tanácshoz csatolta a munkásosztályt is, amelynek céljai a háború és a demokratizálás kérdésében, különösen az utóbbi vonatkozásában, túlnőttek a liberális és kispolgári rétegek elképzelésein. 1918 tavaszátt)l a szervezett munkásság száma a fővárosban rohamosan nőtt,

3 de a politikai kisugárzása messze túlterjedt a szakszervezetek taglétszámán. Ez az egész munkástömeg: szervezettek és a szimpatizánsok, összességükben a haladó program, a Nemzeti Tanács elképzeléseinek támasza lett. A liberális polgári és kispolgári rétegeknek a pártkereteken túli aktivizálódása a fővárosban szintén a változtatás reményében indult meg. Ehhez a társadalmi bázis2. A 1 l-es katonatanács: (balról jobbra) János Andor, Pusztafy Jenő, Pusztai Gazda Jenő, Hüttner Sándor, Lengyel László, Sztanykovszky Tibor, Czenner Zoltán, Hoffmann György, R. Pásztor Béla, Estefányi Jenő, Geiger József