Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

jelentés szerinti érveivel szemben az összmunkásság érdekei sürgettek - igaz nem is ilyen paktumot, hanem az alapvető jogokat: a gyülekezési és a sajtószabadságot, a törvényes keretek betartását az ítélethozataloknál, s az internálások megszüntetését. A fővárosi munkásság számára a törvényes formák helyreállítása létkérdés volt, hiszen a több mint kétéves fehérterror éppen a munkástömegek koncentráltsága miatt Budapesten már-már elviselhetetlen közéletet teremtett. A kommunisták korlátozása mindkét aláíró fél célja volt. A kormányzat külön kikötötte, hogy „tekintettel a bolsevista agitációnak az oroszországi hadifoglyok visszatérése folytán megnövekedett veszedelmére, az internálásokat fönn kell tartani". A paktum utáni helyzet mégis kétségtelen előnyt jelentett a kommunista mozgalom számára, mert biztosított lett a munkásmozgalom szabadsága. A legális pártélet kedvezett a kommunisták agitációs és szervező tevékenységének. Közvetlenül is kedvező volt a kommunisták számára az amnesztiarendelet, a gyorsított bírói eljárások megszüntetése, a háborús kivételes rendelkezések, az 1921. [LXII. tc. felszámolása. E két utóbbi rendelkezés elsősorban az állandó l2,Z

' ^^^berében megkötött illegális tevékenységet folytató kommunistákat sújtotta. Bethlen—Peyer-paktumról Mindezek a változott körülmények együttesen érintették a fővárosi munkásmozgalmat, s ezen belül a kommunisták pártépítő munkáját is. A munkásmozgalom 1922 elején bekövetkezett területi, szervezeti megerősödése az egymilliós nagyvárosban a legalitás kereteit adta meg az illegális munkának. A 22 választókerületben mintegy 70 olyan párthelyiség jött létre, ahol a szociáldemokrata kereteken belül új, biztonságosabb lehetőséget kaptak a kommunisták. A terek, utcák, elhagyott parkok most már nem az agitáció, hanem kimondottan az illegális munka keretei lettek. E szervezeti kérdésnél is fontosabb az a változás, ami a követendő politikai módszerekben állt be. Ez 2>edig a legalitásban megerősödött szociáldemokrata mozgalmon belüli ellenzéki munka segítése, szervezése, erősítése volt. Párttörténeti irodalmunkban ezt a kérdést már részleteiben tisztázták, így a fővárosi munkásmozgalom története kapcsán a folyamatot irányító szervezkedéseket követjük figyelemmel, mert létük a baloldali munkásmozgalom egészére hatással volt. Az 1921 vegén Budapestre érkezett háromtagú hazai vezetőség: Matusan Bela, Müller Ernő, Az üzemi m Orosz Nándor mindnyájan régi szervezett munkások voltak, akik nagy mozgalmi tapasztala- tek szervezése tokkal rendelkeztek. Ennek is tudható be, hogy ők már nem mosták egybe a fővárosi és a vidéki pártépítés feladatait, felismerték mindkettő eltérő sajátosságait. A végrehajtó bizottságnak is nevezett vezetői hármas felosztotta a feladatokat. Orosz Nándor az adminisztratív, Müller Ernő a pártpolitikai és Matusán Béla a szakszervezeti feladatokat látta el.

51 Hozzájuk közvetlenül két összekötő csatlakozott: Czuczor József betűszedő, a budapesti illegális szervezetek és Cselló Nándor péksegéd, a vidéki illegális szervezetek összekötője. A fővárosban Czuczoron kívül külön kapcsolatot is építettek ki Obernyik Istvánon keresztül. Obernyik miután hazajött Szovjet-Oroszországból, a Kaszab — Brauer-csavarárugyárban dolgozott. A kint szerzett mozgalmi tapasztalatai alapján munkahelyén kommunista sejtet szervezett, majd befolyása fokozatosan kiterjedt más üzemekre is. Mint gyári bizalminak, a vasasokon keresztül sikerült kiépíteni a kapcsolatot más üzemi sejtekkel is. Az itthoni vezetésnek a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságához írott leveléből Obernyik illegális tevékenységének nagyvonalú keretei bontakoztak ki. A következő sejtekkel voltak kapcsolatai: Újpesti Munkásotthon 5 sejttai Újpesti Kéményseprők 4 Kaszab — Brauer-csavarárugy ár 9 „ Roesemann és Kühnemann Gépgyár 5 Láng Gépgyár 2 „ Magyar—Belga Rt. fémipari gyára 2 „ Schlick-gyár 17 „ S chlick-ha j ógyár 3 „ Elektromos Művek 3 „ 14* 211