Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Először valósul meg a Tanácsköztársaság óta a KMP többirányú budapesti szervezése Közvetlenül Czuczor Józsefen, a VB budapesti összekötőjén keresztül is voltak kapcsolataik üzemi sejtekkel, amelyeknek taglétszámát nem ismerjük. Orosz Nándor véleménye szerint kb. 90 tagjuk volt az Obernyik- és a Czuczor-féle sejteknek. Az üzemi sejtek ilyen jelentős mérvű kiépítésében fontos szerepe volt Matusán Bélának, aki korábban főbizalmi volt, így kitűnően ismerte az üzemi-gyári szervezés lehetőségeit. Néhány hetes működés után — a rendőrség Bécsből kapott bizalmas értesülés révén — nyomára akadt a VB-nek, s 1922. február 16-án illegális találkozón lefogták Müller Ernőt és Czuczor Józsefet, majd rövid idő alatt minden résztvevőt letartóztattak. Letartóztatásukkor már itthon dolgozott az ifjúmunkások szervezésén egy külföldről érkezett újabb csoport Gerő Ernő vezetésével. Ez a csoport vette át az itthoni pártmunka vezetését az első végrehajtó bizottság letartóztatása után. A fővárosban ekkor már több irányú új szervezés folyt, és még a felszámolt csoportok némelyikének is voltak intakt maradványai. Olyan is volt, amikor a felszámolt szervezkedés viszonylag hamarabb kiszabadult tagjai szinte minden kapcsolat nélkül öntevékenyen dolgozni kezdtek. Ilyen volt Radics Arj)ád is 1922 tavaszán. Eredetileg a Demény-féle ifjúmunkás szervezkedés újpesti csoportjának volt tagja, s szabadulása után újra visszakerült az ifjúmunkás mozgalomba. Először öntevékenyen kezdte gyűjteni a baloldali érzelmű fiatalokat maga köré, majd Szekér Nándor révén kapcsolatot talált a kommunistákkal, s elkezdte a „Kommün" terjesztését. Újra letartóztatták és börtönbe zárták. Ugyancsak tovább dolgozott az Ónódy-féle csoportból megmaradt Csrepka-féle szervezkedés, amelynek tagjaival Gerőék is kapcsolatot találtak, s akik révén Gerőék még Stromfeldhez is eljutottak. Nem ilyen részletességgel, de tudjuk, hogy az üzemi sejtek nagy részével ennek a vezetésnek is sikerült felvennie a kapcsolatot, sőt újabbakat szervezni. Ugyancsak jelentős eredményük volt, hogy irányításukkal tovább erősödött a fővárosi szakszervezeti csoportokban az ellenzéki munka. Egy 1922. szeptemberi detektívjelentésből tudjuk, hogy hosszabb ideje figyelték az ellenzéki tevékenységet és az erősödő sztrájkokat. így bukkantak rá a kovácsok szakszervezetében, majd a bognároknál, cipészeknél, sütőknél és magánalkalmazottaknál a kommunista sejtekre. Növekedett az üzemi sejtek köre is a Schlick—Nicholson, a Láng, a Ganz-Danubius gyárban, valamint a csepeli üzemekben. Tevékenységük másik területe a párt szervezeti újjáalakítására tett kísérletük volt. Létrehozták a KMP ideiglenes szervező bizottságát. E célból a házfelügyelők szakszervezetében illegális körülmények között 20 tagú szervező bizottságot hoztak létre a KMP itthoni újjászervezésére. Tevékenységük nagy eredménye az itthoni illegális lap, a Kommün kiadása, amelyből szeptember 16-i letartóztatásukig 39 szám jelent meg. Az ellenforradalom hatalomra jutása utáni legnagyobb méretű kommunista szervezkedés körvonalainak kirajzolódása, a párt megalakításának elhatározásáról szóló jegyzőkönyvnek a rendőrség kezébe kerülése után az ellenforradalmi rendszer vezetői között óriási riadalom keletkezett. A riadalmat nagy rendőri apparátus mozgé>sítása követte, és néhány nap alatt 70 főt vettek őrizetbe. A vallatások során a detektívek oly nagyfokú kegyetlenséget tanúsítottak, hogy a belügyminisztérium az 1922 március—október közötti vallatásokról belső jelentést készített, ebben elismerte a politikai foglyok súlyos kínzását, s a jegyzőkönyv konkrétumokat is felsorolt. A rendőrségi terror s a nagyszámú letartóztatás sem jelentette azt, hogy sikerült véglegesen felszámolni a kommunista mozgalmat. A rendőrség a letartóztatottak 70 fős létszámával szemben 300-ra becsülte a különböző sejtekben dolgozó kommunisták számát. Kétségtelen, hogy egy részük lemorzsolódott, megszűntek a kialakult kapcsolatok, s ezek újrafelvétele súlyos nehézségekbe ütközött. Alig néhány hónappal a nagymérvű letartóztatások után, újabb öntevékeny kommunista szervezkedés kezdődött, amely nem talált kapcsolatot a párt vezető szerveivel. 1922 decemberében ifjú Simon János volt vöröskatona a kőbányai Munkásotthonban többekkel közösen titkos kommunista szervezkedést kezdeményezett. Hatpontos fogadalmi szöveg alapján titoktartást fogadtak. Szervezkedésük besúgás révén hamar a rendőrség tudomására jutott. Ez is példázta, hogy a politikai rendészet szerteágazó, a munkásságot gyakran provokáló besúgó hálózatot épített ki, amelyen legkönnyebben a gyakorlatlan, képzetlen, öntevékeny csoportok akadtak fenn. Néhány hónapos szünet után 1923 márciusától ismét biztosítva volt a hazai erők összefogása. Ennek a munkának végzésére érkezett haza őry Károly és valamivel később Szekér Nándor. Az ő tevékenységük időszakára esik az ellenzéki munka széles körű kibontakoztatása a szociáldemokrata mozgalomban. Lényegében ez a politikai módszerváltás vezetett el az új legális párt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításához. Történeti irodalmunkban fel-felbukkan még ma is az az állítás, hogy ez a taktikai változás azért következett be, mert az illegális üzemi sejtek megalakításánál könnyebb volt beépülni az ellenzéki mozgalomba. Ez nehezen bizonyítható. Inkább azt fogadhatjuk el, hogy az ellenzéki mozgalom hatékonyabban volt mozgósítható a forradalmi munkásmozgalom akkori helyzetében. A sejtek eleve elszigetelteb-