Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
igazgatóság tagjai szabad autóhasználattal, ingyen telefonállomással és a vállalati műhelyhálózatban elvégeztethető egyéb munkálatok lehetőségeivel is el voltak látva. A pártjutalmazások céljait szolgálta a vezérigazgatói titkos alap, amelyből bőven csörgedezett a pénz. 1924 második feléből állanak rendelkezésre adatok a liberális ellenzék által megvesztegetett BSZKRT irattáros jóvoltából. Ezek szerint Rényi fél év alatt kb. 126 ezer pengőt vett fel, „bizalmas felhasználás" céljaira. A magas villamos viteldíjak 3500 koronás átszállt)jegyek, ami kb. egy szakmunkás egy órai munkabérének felelt meg — hasonló méretű bevételeket biztosítottak, mint a korábbi tőkés vállalkozóknak. 21 Nem jártak rosszul a kompromisszumos jellegű községesítéssel a régi ún. liberális városigazgatás háttérbe szorított vezetői sem. A villamosvasúti ún. szabad vagyon kezelésére a volt tulajdonosok új részvénytársaságot, a Novát hozták létre. A Nova elnöke Bárczy István, vezérigazgatója Bódy Tivadar lett, tehát az egykori főpolgármester és a volt polgármester. Az igazgatói tisztségekbe a liberális városi pártok hangadó városatyái kerültek. A Nova nyilvánosságra került vagyoni, jövedelmezőségi és nyereségadatai szerint a mintegy 25 millió pengőre becsült vagyontömeg évente 1,6 milliót, azaz 15,6 százalékot jövedelmezett. Ebből az igazgatóság csaknem 100 ezer pengőt, a részvényesek pedig 1,4 millió pengőt kaptak. Ily módon a vasútjaikat vesztett tőkések és pártfogolt várospolitikusaik sem jártak rosszul. 22 A BSZKRT az első és legjelentékenyebb községi vállalat lett, amelynek dolgozói létszáma meghaladta a 10 ezer főt. 1923-ban csaknem 220 millióan utaztak a villamosokon; egyedül a személyszállításból eredő bevétel összege 17,8 millió pengő volt. A magas tarifa következtében az előző évhez képest kb. 70 millióval csökkent az utaslétszám, a bevétel mégis 7,2 millió pengővel volt nagyobb. A keresztény párt antiszociális tarifarendszere tehát igen nagyszámú fővárosi lakost kizárt a közlekedésből és gyaloglásra kényszerített. A vállalat irányítási szervezete a korrupciós, lekenyerezési-tagtoborzási jelleget tükrözte: 10 igazgatási főosztály és 38 szakosztály intézkedett, ügykör-meghatározás és központi ellenőrzés nélkül. 23 ozségesítési A Wolff-párt egyeduralmának négyéves időszakában legfőbb törekvésének az igazgatási és politika közüzemi pozíciók megszerzését tekintette. Közüzemalkotó politikájának tengelyében a párt és a pártvezérek hatalmi-anyagi bázisának kiszélesítésére irányuló törekvés állott. A párt-és közigazgatási tisztviselők — gyakran külön munkaszerződések alapján szinte élethossziglani megbízatással — beültek a legfontosabb pozíciókba, hozzá nem értő üzemi és igazgatási tevékenységet folytatva. A BSZKRT-hoz hasonló állapotok uralkodtak a városi igazgatási intézményekben és a csaknem 100 közüzemben. Igen sok kereszténypárti vezető nem elégedve meg azzal, amit a hatalomátvétel folytán legálisan kapott, az összeférhetetlenség írott és íratlan szabályait egyformán felrúgva, folytatta a pénz utáni hajszát. Azáltal, hogy törvényható-sági bizottsági tagokat, pártvezetőket és főtisztviselőket ültettek közüzemi igazgatói és vezetői munkakörökbe, lényegében ugyanazon személyek saját munkaadóik és ellenőreik lettek. Sipőcz polgármester ellenőrizte mint a fővárosi igazgatás legfőbb vezetője Sipőcz BSZKRT igazgatósági elnököt; Folkusházy mint alpolgármester megbízta Folkusházy BSZKRT helyettes vezérigazgatót, vagy Folkusházy vásárpénztári igazgatót bizonyos munka elvégzésével, majd hivatalból mint igazgatási főtisztviselő saját maga ellenőrizve saját magát, anyagi ellenértéket utalt ki saját magának mint közüzemi funkcionáriusnak. Amikor a közgyűlésen egy közüzem működéséről szavaztak, akkor az ott helyet foglaló városatyák egyben saját maguknak mint üzemi tisztségviselőknek szavaztak bizalmat. Az álláshalmozás nem elsősorban munka-, hanem jövedelemhalmozást jelentett. Ezekben az években a Fővárosnak csaknem 1000 vezető állású alkalmazottja rendelkezett busás jövedelmű, többnyire összeférhetetlennek tekinthető másodállásokkal. Panamák Nem voltak ritkák a nyílt panamák és más visszaélések sem. A díszes csokorból csupán két nyilvánosságra jutott s magas beosztású párt- és igazgatási vezető személyét érintő visszaélés a következő volt. Zilahi-Kiss Jenő, a Wolff-párt helyettes vezetője, közoktatási tanácsnok, majd törvénysértő módon megválasztott alpolgármester megállapodott 12 tanszerkereskedővel: neki fizetendő jutalék ellenében kötelezi a fővárosi iskolák tanulóit, hogy tanszereiket náluk vásárolják. A tanév kezdetekor ezután kiadta körrendeletét az iskoláknak az említett kötelező beszerzési források jegyzékével. A konkurrencia azonban nagy, és a kisemmizés miatt elkeseredett volt: néhány napon belül az ügy kipattant s Zilahi-Kissnek mennie kellett. Rosszul azonban ő sem járt. Megmaradt igazgatói tagsága a Várospénztárnál, és az alpolgármestersége alatt összegyűjtött tőkéjéből egyéni vállalkozásokba kezdett. Vásárlói a főváros hivatalaiból és közüzemeiből kerültek ki. A másik nagy visszhangot kiváltott visszaélés az ún. lisztpanama volt. A fővárosi Liszthivatal nemcsak az élelmiszerjegyek és élelmiszerelosztás fővárosi irányító szerve volt, hanem az 1873 óta fővárosi kezelésben levő ínségkonyhák ügyeit is intézte. A kiszivárgott hírek szerint a Liszthivatal vezetői — ugyancsak busás juttatások ellenében — az ínségeskonyhák üzemeltetését mintegy albérletbe kiadták, s a magánvállalkozók szemérmetlenül kihasználták helyzetüket az ínségesek kárára. E panamát is eltussolták, senkit sem büntettek meg. 24
