Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

6. A MŰSZAKI HATÓSÁGOK ÉS TEVÉKENYSÉGÜK Budapest Icoruh települések városi jogot kapnak Fővárosi Közmunkák Tanácsa Budapest fővárosnak Bárczy István polgármester 1909. évi közigazgatási reformja óta 5 műszaki ügyosztálya volt. Ezek: II. Út és Csatornaépítési, — III. Városrendezési és Magánépítési , V. Közlekedési —, XII. Közmű— és XIII. Középítési Ügyosztály. Közülük a hatósági jóváhagyást a III. Városrendezési és Magánépítési Ügyosztály gyakorolta. A XIII. Ügyosztály a közületi építkezések építtetői — mai szóval: beruházói feladatait látta el. A Budapest körül elterülő - 1950-ben Budapesthez csatolt — települések közül az első világháború végén csak Újpestnek volt városi jogköre. Kispest 1922-ben, Pesterzsébet és Rákospalota 1923-ban, Budafok 1926-ban, Pestlőrinc 1936-ban kapta meg a városi rangot. (Csepel 1949-ben - közvetlenül Nagy-budapest megalakulása előtt - lett várossá.) A várossá válástól kezdve a műszaki hatósági jogkört a polgármesteri hivatalok gyakorolták. A főváros városépítési ügyeivel foglalkozó másik fórum, egyben másodfokú hatóság és felügyeleti szerv az 1870-ben alapított Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt. A vonatkozó rendelkezések szerint a Közmunkatanács jogkörébe tartozott az egész fővárosra, valamint az egyes városrészekre (illetve 1937-től a Budapest környéki településekre) vonatkozó szabályozási munkák előkészítése, tervek készíttetése, továbbá a nagyobb szabályozási munkák végrehajtása. A két világháború közötti időszakban a városrendezési terveket általában a Főváros kezdeményezte ós nagyrészt maga is készítette (a III. Ügyosztály tervező csoportja útján), ezeket az e célra szervezett szakbizottság véleményezte, utána a Közmunkatanácshoz kerültek át további eljárásra. A tanács a terveket „megállapította", azzal törvényerőre emelkedtek, vagy megjegyzésekkel, módosítási javaslatokkal küldte vissza a Fővárosnak. A Közmunkatanács és a Főváros közötti vitás ügyekben a belügyminiszternek volt döntési joga. Miután a városrendezési terveket minden esetben a Közmunkatanács hagyta jóvá, utólag nehéz rekonstruálni, hogy az egyes tervek készítésében a két szerv szakembereinek milyen sze108. A Dob utcai PostavezérigazgatÓBííg (ma KPM) (1938—39, Rimanóczy Gy ula)