Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

amely, ha európai viszonylatban újnak, jelentősnek nem is nevezhető, de a világ építészetének fejlődési vonalába esett. A két világháború közötti építészeti alkotások Budapesten viszonylag kis számuknál fogva és összefüggésük hiánya folytán a város arculatát jelentős mértékben nem változtatták meg, és a közízlésre viszonylag csekély hatást gyakoroltak. Kivétel a bérházépítés, amelynek sikerült néhány modern utcasort (Krisztina körút, Mártírok útja egy-egy szakasza) és egységes teret (kSzent István park) létrehoznia. A modern építészeti irányzat néhány városrész arculatát jelentősen megváltoztatja (Lágymányos, Ujlipótváros), de a beépítés korszerűtlen, túlzsúfolt voltát nem enyhíti. Az új családiházas területek legtöbbje sivár, építészetileg kisigényű (Zugló, Kőbánya, Kelenföld), egyes villanegyedekben (Németvölgy, Pasarét) a modern építészeti alkotások kisebb számuk ellenére erősebben érvényesülnek, de nem elegendők ahhoz, hogy ezek képét egészében korszerűvé tegyék. Néhány középület azonban a városkép domináns elemévé válik. Nagy szerkezeteket igénylő létesítmények csak kivételesen épülnek (autóbuszgarázs, Nagyvásártelep) építészetünk egészét nem befolyásolják. Korszakunk jellemzője a 4—6 méteres fesztávokból összeálló szerkezetrendszer. Ezért és megfelelő építészeti feladatok hiányában a modern belső téralkotás igénye kevésbé merül fel. Az építészetnek az a — ma már világszerte felmerülő igénye, amely a szabad külső világból A két világelindulva építészetileg formált térsorozatokon át belső térélményig vezet, ez időben még világ- háború közötti szerte várat magára. tánoT*^'dllm Ha feltesszük a kérdést, hogy ez időben épült épületeinknek van-e közös hazai vonásuk, talán zöi megállapíthatjuk, hogy a kisebb stíluskülönbségek mellett a két világháború közötti modern magyar építészetre a viszonylag egyszerű, zárt tömegalakítás jellemző, annyira, hogy még a modern építészet vonalából kieső, művészileg, műtörténetileg kevésbé értékelhető épületeken is ez a közös vonás tűnik szembe. Az építészeti feladatok kisebb léptékűek, az építőipar kevésbé fejlett, mint Nyugat-Európa országaiban, ezek a körülmények az épületek megjelenésében megmutatkoznak. Ugyanakkor számos építészünk ízlése, találékonysága, kompozícié)s készsége, felzárkózása a modern építészet elvei mellé olyan építészeti színvonalat eredményez, amely messze magasabb annál, mint amit a politikai-gazdasági nyomás ismeretében várni lehetne, és alkalmas arra, hogy felszabadulásunk után szinte töretlenül vezessen át új, megnövekedett feladataink megoldásához. 107. A Kútvölgyi úti kórház (1941, Csánk Elemér)