Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

ELŐSZÓ

irányítja azokat, döntő szerepet játszhatnak abban, hogy a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá nőjön át. Lenin éppen a szovjetekben látta azt az eszközt, amelynek segítségével megvalósítható a forradalom békés menete, és ezért a párt, Lenin kiadta a jelszót: „Minden hatalmat a Szovjeteknek !" „Ez a forradalom békés fejlődésének jelszava volt, azé a fejlődésé, amely 1917. február 27-től július 4-ig lehetséges és természetesen a legkívánatosabb volt. Ez az út lett volna a legkevésbé fájdalmas, és ezért kellett a legerélvesebben harcolni érte."

7 A forradalom fejlődésének békés útja természetesen egyáltalán nem jelentette az osztályok és a pártok minden harcának a megszüntetését, de abban az esetben, ha az államhatalom egésze a szovjetek kezébe került volna, akkor ez a harc — mutatott rá Lenin — ,,a legbékésebben és a legkevésbé fájdalmasan ment volna végbe".

8 Amikor azonban az Ideiglenes Kormány kegyetlenül fegyveresen leszámolt a békés tüntetőkkel, a kettős hatalom befejeződött, a szocialista forradalom békés megvívásának korszaka megszűnt. A világ első szocialista országában, Oroszországban, a munkásosztálynak nem sikerült békés úton kivívnia és megszilárdítania a hatalmat. Ez a hatalom a fegyveres felkelés eredményeképpen jött létre, majd a polgárháború tüzében, az intervenció elleni küzdelem tüzében kellett megvédeni azt. De nem egészen két év múlva, amit az objektív körülmények miatt az oroszországi munkások nem tehettek meg, megtették Magyarország munkásai, dolgozói. Az Októberi Szocialista Forradalom hatására Magyarországon s főleg Budapesten erős munkásmozgalom bontakozott ki, amelyet támogatott a földesúri földek felosztását követelő, kiterjedt parasztmozgalom. 1918 őszén Budapest proletariátusa elfoglalta a fegyvergyárakat, több kormányépületet. Ösztönös módon létrejöttek a Tanácsok, megvalósult az általános választójog, a 8 órás munkanap és a nemzeti függetlenség. Károlyi koalíciós kormánya eredménytelenül próbálta elnyomni a magyar proletariátus forradalmi mozgalmát, bár nem kis mértékben segítették ebben a kormányban részt vevő szociáldemokraták, akik arra törekedtek, hogy a forradalmat a polgári demokratikus keretek közé szorítsák. A kormány az ellenforradalmi erőket megszervezve próbálkozott a mozgalom elnyomásával, de a felfegyverzett munkások és az oldalukra állt katonák megakadályozták ezt. Á kormány letartóztatta a kommunista párt vezetőit, de ez sem mentette meg a helyzetet. A mozgalom terjedt, egyre nőtt a kommunisták befolyása a széles tömegekre. A forradalmi válság közepette nyújtotta át az antant ultimátumát Magyarországnak, olyan ultimátumot, amelynek elfogadásával nemcsak az ország vesztette volna el területének mintegy kétharmadát, de maga a kivívott nemzeti függetlenség is veszélybe került volna. Károlyi kormánya, vagyis az uralkodó osztály liberális része két tűz közé került: a forradalmi munkásosztály, a nép és az antant közé. A kormány nem tehetett mást, mint elutasította az ultimátumot, mely — ismétlem — a nemzeti függetlenséget is veszélyeztette, lemondott és átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak. Budapest forradalmi tömegei azonban annyira megerősödtek, hogy a szociáldemokraták nem merték vállalni a kormányzást. Tárgyalni kezdtek a kommunistákkal, akik azzal a feltétellel egyeztek bele, hogy részt vesznek a kormányban, ha kikiáltják a magyar Tanácsköztársaságot, államosítják az ipart, a közlekedést, a bankokat és — sajnos nem véve figyelembe a magyar körülményeket, utánozva az oroszországi viszonyokat — a földeket is. A kommunisták követelései közé tartozott, hogy lefegyverzik a burzsoáziát, létrehozzák az új proletár fegyveres erőket, és Magyarország szövetségre lép Szovjet-Oroszországgal. A szociáldemokraták a feltételeket elfogadták, és 1919. március 21-én Magyarországot Tanácsköztársasággá kiáltották ki. A magyar proletariátus tehát viszonylagosan békésen, fegyveres felkelés és vérontás nélkül vette kezébe a hatalmat. Kzzel a történelmi példával bebizonyította, hogy Leninnek mennyire igaza volt, amikor a szocialista forradalom békés megvívásának elvi, történelmi jelentőségű tételét kidolgozta. Lenin melegen üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaságot. Létrejöttét a szocializmus ügye hatalmas diadalának, nemcsak politikai, hanem erkölcsi győzelmének is tekintette. „Ha azt mondták rólunk, hogy bitorlók vagyunk, ha 1917 végén és 1918 elején a burzsoázia és sok híve nem talált más szót forradalmunkra, mint azt, hogy erőszak és bitorlás; ha mind a mai napig hallatszanak olyan hangok, hogy a bolsevik hatalom erőszak útján tartja magát, aminek értelmetlenségét nem egyszer bebizonyítottuk; ha ezelőtt lehetett ilyen esztelenséget szajkózni, most Magyarország példája elhallgattatja az ilyen beszédeket."

9 A Magyar Tanácsköztársaság története tehát újólag bebizonyította a marxista tanítás életerejét. Bebizonyította, hogy a szocialista forradalom útjai különfélék, hogy a munkásosztály békés úton is megragadhatja a hatalmat. A Magyar Tanácsköztársaságot, amely mindössze 133 napig állt fenn, a belső és a külső ellenforradalom verte le, a jobboldali szociáldemokraták jelentős segítségével. Bár rövid ideig volt