Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919
Kereskedők Menhelye" fedőnevet viselte. A volt cukorgyári kapitalisták a Lovrana kávéházban „Répaátvevők és ... mesterek szakszervezetét" hozták létre. A Rákosszentmihályi Polgári Kör a „népkör" nevet vette fel. Ezek a szervezetek is gócpontjai voltak az áprilisi, májusi és júniusi budapesti ellenforradalmi kísérleteknek. Jellemző volt, hogy a Ritz Szálló étterempincéreit kizárták a szakszervezetből, mert az ott gyülekező ellenforradalmár burzsoákat szolgálnak ki. Ennyi volt a forradalom retorziója . . . Az ellenforradalmi lázadások új hulláma és a front helyzete következtében az ellenforradalmi szervezkedés középpontjába a tiszti ellenforradalom került, amelynek az volt a terve, hogy megnyeri Stromfeld Aurél és Haubrich József támogatását és a katonai vezető pozíciók birtokában fegyveres puccsot hajt végre. Miután Stromfeld és Haubrich elutasították a puccs gondolatát, Haubrich bizalmasa, Honig Vilmos őrnagy, a budapesti vasas tartalék hadosztály parancsnoka lefújta az akciót. A magukra hagyott fiatal tisztek egy csoportja — attól félve, hogy lelepleződnek — elhatározta: ellenforradalmi lázadást robbant ki. Az egykori Vilmos Laktanya — akkor Engels Laktanya — tüzéreinek lövései adták meg a jelt az ellenforradalmi támadásra. Megindultak az Óbudán állomásozó monitorok a város központja felé. Támadásaik célja a Hungária Szálló — a Tanácsköztársaság napjainak iigynevezett „Szovjet-háza" volt. Itt laktak a népbiztosok. A monitorok lövései súlyos károkat okoztak a házban, de partraszállásra, a ház elfoglalására nem került sor. A Szovjet-házban működő távíróvonalat, amely a csepeli szikratávíróval közvetlen összeköttetésben volt, s így nemzetközi kapcsolatot jelentett volna, nem sikerült megszerezniök. Az ellenforradalmi lázadás másik gócában, a Ludovika Akadémián megölték Lőwy Bélát, az Akadémia politikai megbízottját, aki a lázadókat le akarta fegyverezni. A Ludovika tisztjeinek egy csoportja elfoglalta a józsefvárosi telefonközpontot. A lázadás Nem a budapesti gyári munkásezredeken, hanem néhány kommunista határozottságán leverése múlott az ellenforradalom leverése. Történetírásunk adós az események előkészítésének, a felelősök személyének tisztázásával. Az ellenforradalmi lázadásnak ezeket a szálait már a kortársak összekuszálták, s néhány résztvevő gyors halálával el is szakították. 19 Budapest történetének keretében ennek felderítése nem is lehet központi feladatunk. Azt azonban tisztázta a Tanácsköztársaság eddigi történeti irodalma is, hogy Haubrich valamennyire tudott a készülő lázadásról. Mivel a munkásezredek mozgósításához az ő írásbeli parancsa kellett, rajta állt, hogy erre csak a késő délutáni órákban került sor. Az éppen ülésező 500-as Tanács Rudas László javaslatára feloszlott azzal, hogy mindenki mozgósítja az általa elérhető katonaságot. Szamuely a nemzetközi dandárt mozgósította, mely a pesti oldalról felvette a harcot a monitorokkal. A budai oldal védelmét az I. kerületi munkástanács tagjai szervezték meg. Mozgósították a Ganz-Fiat, a Magyar Fiat üzemek és az albertfalvai repülőgépgyár munkásait. Az első ütközetük a Fehérvári úton volt, ahol fegyveres ellenforradalmár csoport megtámadta a 69-es vörösezred egyik egységét. A csoport szétverése után a Gellért Szállónál foglaltak állást. A monitorok elűzése után megkezdődött az Akadémia ostroma. Az Üllői úttól a közben az Öröm völgy utcából odavezényelt 1. vörösezred, s az Orczy (ma Mező Imre) út felől a mátyásföldi vasasok támadtak. Mielőtt Haubrich írásos parancsa megérkezett volna, a főváros és a környék üzemi munkásai megkezdték az ellenforradalom szétzúzását. A június 24-i lázadás gyors leverése a Tanácsköztársaság nagy győzelme volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a sok nehézség ellenére is a munkásság szilárdan kitart a proletárdiktatúra mellett. A tanácshatalmat a belső ellenség támadása nem tudta megdönteni. Lényeges volt az is, hogy a frontcsapatok tisztikara nem törekedett lázadásra vagy azok támogatására. Ebben döntő része volt a katonák forradalmi szellemének, a politikai megbízottak határozottságának, de bizonyos nemzeti felelősségtudatnak, a szemben álló ellenség ismeretének is. 4. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MEGDÖNTÉSE A belső A júniusi ellenforradalmi lázadás leverését nem a belső megszilárdulás, hanem a Vörös Hadnehezsegek sere g Északi Hadjárata eredményeinek feladása, a felszabadított területek gyors kiürítése, 020 asa a hadsereg és a lakosság csüggedése követte. Budapesten és környékén az élelmezési és ellátási gondok nem enyhültek. Budapest élelmezési nehézségei mellett nemcsak anyagi, hanem politikai jelentősége is volt annak, hogy a Vörös Hadsereg sok egysége is igyekezett saját magát élelmezni. A Hadügyi Népbiztosság 24 katasztrális holdon gazdálkodott Albertfalván, Pestlőrincen 1000 holdat, Gyálpusztán 90 holdat műveltetett meg. Egyedül csak a kenyérellátás vált folyamatossá a kiürített területekről elhozott gabona révén. Ugyanakkor az üzletekből