Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

C9. Temetik az ellenforradalmi lázadás áldozatait eltűnt a cukor, a vaj, a só és a hús is. A cukor, a vaj, a só árának felemelése júniusban így már szinte teljesen formális volt, hiszen jegyre is alig-alig tudták ezekből az ellátást biztosítani. Az úgynevezett batyuzás felszámolása csökkentette az élelmezési anarchia külső jeleit, enyhítette az emiatt forrongó közhangulatot, de a tényeken — az alapvető élelmiszerek elégtelenségén — ez sem változtatott. A minimális húsellátást a hústalan hetek bevezetésével oldották meg. Egy hónapban két héten mértek húst. A gazdasági nehézségeket azonban nem egyedül a közellátás problémái határozták meg. Az egyre súlyosbodé) nyersanyaghiány, a frontok ellátása: a gazdaság minden korábbinál mélyebb krízisének közeledtét jósolták. A Tanácsköztársaságnak sorai rendezésére lélegzetvételi szünetre lett volna szüksége. A sorok rendezése nem volt egyszerű feladat. Ami a belpolitikai kérdések egy lényeges pontját, a két munkáspárt tagjainak az egyesült párton belüli viszonyát illeti, már nyilvánvaló volt, hogy a nézetek egysége nem biztosítható. Ha nem is bevallottan, de a ki kit győz le kérdése került napirendre a két párt tagjaiból alakult kommunista szocialista pártban. Ez azonban a jobboldali szociáldemokrácia részéről nem az elvi vitában való győzelem szándékát, hanem a Tanácshatalom megdöntését jelentette. Különböző utakon s az árulás különböző mélységű mocsarába süllyedve, nyugati kapcsolatokat kerestek, és a kommunisták félreállításával szociáldemokrata kormányt akartak létrehozni. Hittek abban, hogy az antant további terveinek Magyarországon ők, a szociáldemokraták megfelelnek. Ha elhisszük őszinteségüket, akkor viszont megdöbbenve kell konstatálnunk politikai vakságukat, hogy nem ismerték fel a jobb felé nyitás mögött a nyílt ellenforradalom, az ellenforradalmi terror veszélyét. Haubrich — a főváros katonai erőinek parancsnoka, a katonai aranytartalékok: a munkásezredek irányítója — július elején Bécsben Cuninghame ezredessel tárgyalt a proletárdiktatúra megdöntésének lehetőségeiről. Hazatérve a jobboldali érzelmű katonai vezetőkkel tárgyalásokat kezdett a Kormányzótanács eltávolításáról. Kun előtt ismert volt, hogy Peyer és Miakits - az utóbbi ekkor már az 500-as Tanács egyik elnöke — nyugati kapcsolatokat épített ki. Böhm, a Tanácsköztársaság harmadik bécsi követe, szintén — Kun tudtával — tárgyalásokat folytatott az antantmissziókkal. A jobboldali munkásvezetők kilépési kísérletei a vezető kommunisták párton belüli tiltakozását váltották ki, akik radikális intézkedések megtételét sürgették, de erre már sem erő, sem idő nem volt. A hibák kijavításához a párt újjászervezését