Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919
10. Ferenc József Lovassági Laktanya (X. Külső Kerepesi út 41., ma Kerepesi út 20 — 22.); 1919-ben Dózsa György Laktanya. 11. Albrecht Laktanya (VI. Lehel utca 35.); 1919-ben Trockij Laktanya. 12. Gr. Andrássy Laktanya (VI. Hungária körút 256.); 1919-ben Frankéi Leó Laktanya. 13. Nádasdy Laktanya (IX. Haller utca 7., ma Hámán Kató utca 7.); 1919-ben Jaures Laktanya. 14. Báró Laudon Laktanya (IX. Gubacsi út 18.); 1919-ben Mehring Laktanya. Azok a jobboldali tendenciák, amelyek a munkásezredek szervezésének első korszakában felütötték a fejüket, június júliusban egyre élesebben kiütköztek. Május végén az eddig megszervezett 17 munkásezredből 16-nak egykori főtiszt volt a parancsnoka: 1 ezredes, 7 alezredes, 8 őrnagy. 12 Júniustól kezdve a megbízott ezredparancsnokok megkerülik a politikai megbízottakat, kivonják magukat ellenőrzésük alól, hogy az akkor már szervezkedő ellenforradalmi felkelés kiről)bánásakor semlegesíteni tudják a munkásezredeket. Június folyamán a budajiesti munkásezredek az akkor szervezett IV. Hadtest részei lettek. Itt lett volna az alkalom, hogy eredeti feladatuknak megfelelően a Vörös Hadsereg tartalékai legyenek. Azonban ezeket az alakulatokat kivonták a Vörös Hadsereg Parancsnokságának hatásköréből, s továbbra is csak karhatalmi célokra voltak felhasználhatók. A munkásezredek egyik-másik jelentős csoportja viszont létrehozásától kezdve a Vörös Hadsereg keretében harcolt, s döntő szerepük volt a május l-re tragikusra vált katonai helyzet gyökeres megváltoztatásában. Míg a gyári munkásezredek rendszeres délutánonkénti gyakorlataiban csak karhatalmi kiképzést kaptak, a Vörös Hadseregben szervezett munkásezredek harci készültsége lényegesen magasabb volt. Az április 16-i román támadás után a kellően meg nem szervezett proletárhadsereg harcba dobásával a román hadsereg előrenyomulását nem sikerült megállítani. A helyzet a cseh, majd a szerb és a francia burzsoá csapatok hadba lépésével tragikus fordulatot vett. Történetírásunk már korábban tisztázta, hogy Böhm hadseregparancsnok — a Forradalmi Kormányzótanács tudta nélkül — fegyverletételre utasította a Vörös Hadsereg harcban álló alakulatait. Kun Béla, Landler Jenővel és Szántó Bélával egyetértésben, Böhm rendelkezését visszavonta, s a kialakult pozíciók védelmét és az ellentámadás előkészítését rendelte el. A For61. Kun Béla a csepeli toborzó gyűlésen 7*
