Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

A munkásság mozgósítása radalmi Kormányzótanács viharos ülése után, amelyen Kunfi és Weltner a proletárdiktatúra feladása mellett szóltak, határozat született, hogy a főváros munkásaihoz fordulnak: védjék meg a Tanácsköztársaságot. Mint korábban is a sorsdöntő percekben, május 2-án délutánra összehívták az 500-as Tanácsot. A Munkástanács ülését megelőzően összeültek a vasas bizalmi férfiak, s egybehangzóan a proletárdiktatúra védelme mellett döntöttek. A munkásezredek megbízottainak tanácskozása nem hozott egyhangú döntést. Jelentős részük reménytelennek ítélte meg a proletárdiktatúra védelmét. Nem lehet kétséges, hogy elbizonytalanodásukban, nemleges döntésükben — ha indirekt módon is — szerepet kapott az ezredek vezető garnitúrájának ellenforradalmi alapú állásfoglalása is. Közbevetően meg kell jegyeznünk, hogy a munkásezredek megbízottainak állásfoglalása nem maradt titok a baloldali szociáldemokraták és kommunisták előtt sem ! Ezért is nehezen érthető, hogy a májusi válság leküzdése után miért nem fordítottak több figyelmet ezekre az alakulatokra, s miért hagyták Haubrich s a köréje gyülekezett volt tisztek kezén a munkásezredek további sorsának alakulását. Ezt a katonapolitikai, de belpolitikai szempontból is súlyos hibát csak az magyarázza, hogy a frontokon májusban elért sikerek megtévesztették a Kormányzótanács forradalmár tagjait, s a Vörös Hadseregben szervezett munkásezredeket a lehetőségek maximumának tekintették. A Munkástanács május 2-i ülése a proletárhatalom megvédésének szellemében zajlott le. Weltner Jakab, aki előző napon a Forradalmi Kormányzótanács ülésén a megadás szószólója volt, most egyértelműen a munkásság mozgósítása mellett foglalt állást. Haubrich, aki néhány órával korábban szinte semlegesként viselkedett a munkásezredek megbízottainak ülésén, s ezzel segítette a többség nemleges állásfoglalását, most egyértelműen a hadba indulás mellett szólt. Kun és a többi kommunista egyértelmű kiállása a munkásosztály teljes mozgósítása mellett magával ragadta a Munkástanácsot. Kun Béla zárszavát már lelkes tapsvihar köszöntötte: „Fegyverre, holnap reggel! ... Mindenki be a kaszárnyába, minden fegyverképes ember, minden fegyver bíró ember, fegyverre, Budapest és a Szovjet-Magyarország védelmére !"

13 A defetizmus háttérbe szorítása, a munkásvezetők egységének időleges helyreállása, a „Budapest fegyverbe !" jelszó kiadása, a tömegek pozitív reagálása megadta a szükséges ellenlökést az intervenció megállításához. A Budapesti Forradalmi Központi Munkástanács döntésének birtokában a Forradalmi Kormányzótanács, Kun, Landler és Szánté) népbiztosok korábbi intéz62. Frontra indulás előtt a Mart inovicsdakt anya udvarán