Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

ben az újpestiek gázvilágítás bevezetésére szerződnek az Osztrák Légszesztársulattal, 1871-ben községi orvosi állást rendszeresítenek, és 1872 legvégén, a városegyesítési törvény szentesítésének napjaiban, kigyúlnak az első gázlámpák a Váci és a Palotai úton s a József utca egy részén is. A városias társadalomszerkezet és az ennek megfelelő igazgatási rendszer kialakulásával együtt tehát már megjelennek a műszaki urbanizáció első elemei is. A dél-pesti Újpesthez képest több évtizedes késéssel, a hatvanas évek közepén indul meg telepek létesítelepek tése a hajdani Grassalkovics-uradalom Pesttől délre, illetve délkeletre elterülő részein. Az uradalmat a Grassalkovicsoktól öröklő gróf Viczay családtól 1856-ban a gazdaságtörténetből jól ismert Sina báró veszi meg. Halála után fia az uradalom gödöllői részét majd az államnak fogja eladni koronauradalom céljaira, de ezt megelőzően délnyugati részét, a szentlőrinci uradalmat, 1864-ben egy belga banknak adja át. A bank a birtokot a hatvanas években több részre bontva egyes vállalkozóknak és konzorciumoknak adta tovább, magyar holdanként átlag 78 forintért. Szentlőrincpuszta, a későbbi Kispest és Szentlőrinc területén többek között Herrich Károly miniszteri tanácsos, mérnök, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter és ügyvédje, Cséry Lajos jut nagyobb birtokhoz; a határ más részét közvetlenül soroksári gazdák veszik meg. Utoljára majd a mai Pestimre területe talál gazdát a Nagytétényben is birtokos és a szentlőrincpusztai tranzakcióban is tevékeny Lőwy Mór és társa, Auspitz Mór személyében. Ebből a hatalmas komplexusból elsőnek a későbbi Kispest területén indul meg a parcellázás. Ttt Herrich bocsát áruba 272 holdat, egyenként 300 öles házhelyeknek kimérve, négyszögölenként 80 krajcárért, az eredeti vételárnak tehát mintegy 12-szereséért. A települők áramlása azonban csakhamar így is megindul az új telep felé. Különösen csábító az Üllői út révén Pest felé kínálkozó jó összeköttetés, és az út nagy, jól kihasználható forgalma. A parcellázáskor kimért egyenes és széles utcákon egyre-másra épülnek a házak, leginkább az Üllői út felé hajló részeken. Elsősorban a környező helységekből jönnek Pest közelébe települni kívánó elemek: az első házat is egy Albertiból származó asszony építi, a másodikat már egy kenyérsütő, aki komlós kenyerét kezdetben a hátára kötött batyuval viszi be a pesti piacra. Majd gyorsan más iparosok is letelepednek; lakatosról, bognárról, tehát az országút forgalmára épülő iparokról, majd kőfaragóról hallunk. Később fuvarosok, kertészek, munkások is jönnek: a telep részint közvetlenül Pest, részint Kőbánya munkaalkalmainak vonzáskörébe kapcsolódik. Ugyanakkor néhány nyaraló is épül: a pesti portengerből legalább nyárra kiszabadulni akaró értelmiségieké, polgároké. Az egyre szaporodó házak építkezési módja már nem is falusias: anyaguk főleg kő és tégla, a vályog már csak kiegészítésül szerepel, tetejüket többnyire cserép fedi, és a házak előtt csakhamar lombosodni kezdenek az akácok. 1872-ben megnyílik az első szatócsüzlet, majd társaskocsi-járat indul a telep és a pesti lóvasút Üllői úti várni végállomása között, néhány hónap múlva azonban a vonal már a Kálvin térig nyúlik. A 20 krajcáros viteldíj és a járat időbeosztása világosan érzékelteti, hogy elsősorban a Pestre bejáró kereskedő-vállalkozó réteg igényeit szolgálja. Az 530 lakosú település kialakuló néhány — de még nem világított — utcájának is ekkor kezdenek nevet adni; jellemző módon a kispolgárosodással kibontakozó nacionalizmusra: a csaknem egészében német és szláv nevű tanács az utcáknak Rákóczi, Hunyadi, Báthori, Kisfaludy, Batthyány, Petőfi, Nagy Sándor, Árpád, Kossuth, Zrínyi — a kortársak közül csak Jókai és Rózsa Lajos nevét adományozza. Az Üllői út túlsó oldalán, a vele párhuzamos két utca mentén, Török Ferenc is ekkor kezdi meg saját birtokrészének, a későbbi Törökfalvának parcellázását. Ezzel egy időben, 1871-ben már megindul az önálló községi szervezet létrehozására irányúié) mozgalom is. A telep igazgatásilag ugyanis még Vecsés község tartozéka; most azonban június 11-én önálló jegyzőt, bírót és tanácsot választanak, megalakítják a községi építéseket rendező és szépítő bizottmányt, a gazdasági és egészségügyi bizottságot; csakhamar iskolahelyiséget is keresnek, majd két tanítót fogadnak, s 1872-ben beszentelik a község temetőjét. A szervezet ilyen kiépítése ellenére a község maga még szegény. Krajcáros gondjai vannak, még a községháza bérét sem tudják fizetni, s a fizetések egy részét a helybeli szegényes üzletekre kiállított utalványokban adják: összegüket végül betudják a boltos adójába. A helyhatósági bizonyítványok 1 forintos illetéke jelenti a legjelentősebb bevételi forrást. 150 forintos kölcsönt vesznek fel a három parcellázó földesúrtól, és így gyűjtik össze a községháza felszerelését is. így azután a község végleges megalakulása is 1873-ig húzódik el; ez év február 2-án alakul meg Kispest nagyközség első elismert községi szervezete. Az új település még — az utcanevekből is láthatóan csak nagyon kis területet fog össze: szántóföldek, legelők, kertészetek, egyik oldalon meg éppenséggel zsombékos, vízjárta területek veszik körül — mindenesetre bőséges tereként a községgé alakulás után már korszakunkon túl kibontakozó szédületes fejlődésnek. A Kispesttől délkeletre, ugyancsak az Üllői út mentén fekvő Szentlőrincpuszta többi részét ekkor még nem parcellázzák fel. 6300 hold még teljesen mezőgazdasági terület, rajta Cséry Lajos 2600 holdas, hatalmas, modern, a hetvenes évek elején az országban a legnagyobbnak számító