Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

tehenészetével. A további 1000 hold viszont Lónyay pénzügyminiszter birtoka, aki a hetvenes évek közepén nyaralótelep alapítását fogja itt megkísérelni. A későbbi Pestszentlőrincből azonban ekkor még csak az 1814. évi nagy hadgyakorlaton a császár, a cár és a porosz király számára Grassalkovics által építtetett Gloriette közelében a vele nagyjából egykorú Cséry-major kb. 30 épülete áll, mintegy 250 - 300 főnyi majorsági cselédnéppel; de a major közepén, a még a herceg idejéből maradt kápolnában, időnként már tartanak számukra istentiszteletet. 1873 legvégén Szentlőrincpuszta lakosai is Kispesthez csatlakoznak, hivatkozva ennek Vecséshez képest gyorsabb fejlődésére — ám a gyorsan engedélyezett átcsatolás hátterében valószínűleg Csóryéknek a fejlődő telepet még jobban befolyásolni akaró szándékával. A Pesttől délre fekvő telepek közül a harmadik: Erzsébetfalva és Kossuthfalva komplexusa szintén ekkor, a hatvanas évek legvégén alakul meg, ugyancsak az egykori Grassalkovics-, majd Sina-birtok szentlőrinci uradalmán, a 4000 holdas Gubacs-puszta területén. A Sina-birtokokat megvásárló belga bank, illetve a később jogutódjaként működő angol cég érdeklődése azonban e rész iránt kisebb volt, mint a későbbi Kispest esetén: e részen így — nyilván a várostól való nagyobb távolsága és rosszabb összeköttetése miatt először a terület mezőgazdasági művelésével próbálkozott, később azonban megkezdte a birtok lehető nagy részletekben való eladását. így azonban csak a puszta alsó, Soroksárral határos része került konzorciummá összeállt soroksári lakosok birtokába — a többi rész még nem talált vevőkre. Az angol vállalat ekkor már kisebb, néhány holdas darabokban kísérelte meg az eladást: 1868-ban így jut hozzá a Nagytétényben is birtokos, de — mint láttuk — a szentlőrinci parcellázásban is tevékeny Lőwy Mór mintegy 123 holdas birtoktesthez, amit egy év múlva már továbbad Biróy Bélának (ez a későbbi Kossuthfalva területe). Egy pesti polgárokból, értelmiségiekből s részben már Pesten élő dzsentrikből álló csoport (köztük van Jókai is) nemsokára nyilvános árverésen a későbbi Erzsébetfalva birtokát szerzi meg. Mivel azonban még az árverésen kialakított átlag 5 holdas parcellák is túl nagyoknak bizonyultak, az új birtokosok közül egyesek megkezdték a továbbparcellázást. Először Suda János ügyvéd és Hitel Márton, valamivel később pedig a Blum, Weiler- és Heller-féle konzorcium bocsátja áruba telkeit 179, illetve 219 darab 300 öles parcellára bontva. Példájukat csakhamar mások is követik, 1870-ben (ekkor veszi fel nevét a királynéról Erzsébetfalva, és — talán mintegy ellenreklámként is — a száműzött engedélyével Kossuthfalva) megindul Kossuthfalva parcellázása is. A két, közigazgatásilag egyaránt Soroksárhoz tartozó település ekkor még külön utakon indul. Erzsébetfalvát iparosok és kereskedők szállják meg, Kossuthfalvát agrárnépesség, mely a soroksáriak példájára a kis telkeken intenzívebb mezőgazdasággal kísérletezik, ám csakhamar nyilvánvaló módon sikertelenül. Érdekes ellentétben Kispesttel, az új települések lakossága túlnyomórészt német: származáshelyeik részletesebb vizsgálata még külön kutatás tárgya kell hogy legyen. A telepek külső képe még elég vigasztalan. Erzsébetfalva kiépülése a Duna felől, a Soroksári út mentén és irányából kezdődött meg. Magát a telepet azonban ekkor még három észak —déli irányú nagy homokdombvonulat vágja át; ezeknek völgyeiben alakultak ki a mai észak —déli irányú főutcák: a Duna felől a terjeszkedés a Kossuth Lajos utcán át a dombok megtöréseiben vonult befelé. Ennek megfelelően a beépítés is meglehetősen zavaros; a zűrzavart fokozta, hogy a parcellázások Kispesttel ellentétben részletekben történtek, birtokosonként és nem egységes terv szerint, ami az alaprajzban görbe, megtört utcákat, olykor zsákutcákat is eredményezett. Kossuthfalva terve ezzel szemben egységes parcellázásra alapult. A telepek gyorsan fejlődnek, bár Pest felé vezető közlekedési kapcsolatok hiányában egyelőre még nem a Kispestéhez hasonló mértékben. Az első építkezők között már pesti polgárok is vannak: Szikray Alajos törvényszéki hivatalnok és Török Flóris pesti városi alkapitány. 1869-benErzsébetfalván 288, a régi Gubacspusztán 467, Kossuthfalván pedig 162 főnyi állandó népességet számolnak össze. 1874-re, a fővárosegyesítés első esztendejére azután Erzsébetfalva már Soroksár községen belül külön közigazgatási egységgé válik: községi kirendeltséggel, önálló elöljárósággal és egy önálló iskola kezdeteivel. Ha Újpesthez képest mindkét későbbi telep jelentős késéssel lép is be a Pest környéki települések sorába és társadalmuk a főváros egyesítésének évére még korántsem vett fel olyan határozott és főleg annyira városias profilt, mint Újpesté, kétségtelen, hogy egy ponton mindhárman alapvetően azonos jegyeket hordoztak: s ez funkcióik és társadalmuk nem mezőgazdasági jellegéből adódott. Újpest ipari jellegétől eltérően Kispest és Erzsébetfalva ekkor még egyszerűen a kiszoruló városi vagy oda éppenséggel behúzódni akaró falusi kispolgárság vagy vállalkozó kedvű szegénység telepe. Piacra termelő kisüzemi földmíívelésre, állattenyésztésre itt nincs mód, legfeljebb némi kertészkedés lehetséges, mint Kossuthfalván. Ennek megfelelően amorf még maga a társadalom is: e telepek társadalmi profilját a nagyváros fejlődése által számukra csakhamar kiosztandó feladatok fogják majd meghatározni. De már így is, ebben az átmeneti állapotukban is elütnek a Pest környék mezőgazdaságból élő s csak most felszabaduló jobbágyfalvaitól.