Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

27. Havas József, a főváros császári biztosa 1849 első hónapjaiban. Johann Baptist Clarot vízfestménye, 1842. Szépművészeti Múzeum ben, hanem a gazdasági és kulturális egyesületek székházaiban is. S ezekhez az intézkedésekhez társult végül a január 9-i cenzúrarendelet, amely a helybeli nyomdák tulajdonosainak megtiltotta, hogy bármiféle olyan szöveget megjelentessenek, amelynek a kinyomatását Havas nem engedélyezte előzetesen.85 Ezek azonban még csak az első elnyomó rendszabályok voltak, s ezeket azután hamarosan további hasonló természetű intézkedések is követték. Már január 14-én megalakult például Budán az úgynevezett hadpolitikai központi bizottmány, amelynek mindenekelőtt a forradalom Pesten rekedt híveinek felkutatásáról és hadbíróság elé állításáról kellett gondoskodnia. Es a bizottmány működése nyomán néhány napon belül már meg is születtek az első ítéletek. Czuczor Gergelyt, a neves pap-költőt például egy decemberben megjelent harcra hívó verse miatt hatévi várfogsággal büntették. De hasonló okok miatt öt-, illetve kétévi várfogságra ítélték a Der Wahre Ungar című lap két zsidó munkatársát is. S mivel a császáriak haragját nemcsak a forradalmi szellemű írások szerzői idézték magukra, hanem az ilyen írások kiadói is: az egyik - röplapjainak radikális irányáról különösen nevezetes — pesti nyomdatulajdonost, Eisenfels Rudolfot szintén börtönre vetették s persze nyomdájának bezáratásával sem mulasztották el sújtani. Amint anyagi romlásba próbálták dönteni az egyik legismertebb pesti bankárt, Wodianer Sámuelt is, akinek főleg azt róhattak fel, hogy külhoni üzleti kapcsolatait kihasználva, igyekezett előmozdítani a honvédsereg által szükségelt külföldi fegyverek megszerzését, s akit ezért most 400 ezer forint lefizetésére köteleztek. A forradalom olyan híveivel pedig, akiket kézre nem keríthettek, mert — mint Petőfi vagy Vasvári még bejövetelük előtt eltávoztak Pestről, legalább hátrahagyott ingóságaik lefoglalása révén törekedtek éreztetni haragjukat.86 Efféle egyéni megtorlást azonban a császáriak tíz- és tízezrekkel szemben már a legnagyobb igyekezettel sem alkalmazhattak, holott legszívesebben ezt tették volna, mivel a pesti népről általában is az volt a véleményük, hogy ,,igazi republikánus csőcselék". De ha így nem lehetett, valahogy másként mégiscsak meg akarták keseríteni a névtelen pestiek életét is, s ezért mindenekelőtt ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy a fővárosba bevonult harmincezernyi katonájuk zömét nem laktanyákban helyezték el, hanem magánosokhoz szállásolták be, a szállásadókat persze a hozzájuk telepített hadfiak ingyenes élelmezésére is szigorúan kötelezve. Ami a szegényebb sorú városlaké)k tömegére akkor is elviselhetetlen terhet zúdított volna, ha hívatlan vendégeik ennyivel a gyakorlatban is beérik. A katonák között azonban szép számban akadtak, akiknek az, hogy szállást és ellátást kapnak, korántsem volt elég, s az ilyenek azután, ha fáztak, szállásadóik bútorait is kisajátították és feltüzelték, ha pedig némi testmozgásra vágytak, betörték szobájuk ablakait vagy agyba-főbe verték az utcákra besötétedés után is kimerészkedő polgárokat.87 És a megszállók nemcsak az egyes városlakóknak, hanem maguknak a városi hatóságoknak a zsebébe is igyekeztek minél mélyebben belenyúlni. Kötelezték például a városokat arra, hogy a császári hadseregnek hatalmas mennyiségben és minden ellenszolgáltatás nélkül szállítsanak egyenruházati cikkeket (s Pest városának már ez az egy tétel is 160 ezer forintnyi költséget okozott), de kötelezték a városokat a sebesült vagy beteg katonák ingyenes gyógykezeltetésére meg a hadsereg mérhetetlen fuvarszükségleteinek a fedezésére is, s a kimozduló csapatok élelmiszer-ellátásának a terhét szintén a városi hatóságokra hárították, úgyhogy a hadsereg igényeinek kielégítésére Buda városa április közepéig együttvéve már kereken 100 ezer, Pest városa pedig nem kevesebb mint 400 ezer forintot kényszerült költeni. A városi hatóságok tehát megint drága kölcsönök tömegének a felvételére kellett hogy fanyalodjanak, de elegendő kölcsönhöz persze most sem juthattak, s ezért áprilisra már a teljes fizetésképtelenség állapotába kerültek.88 A „rebellisek'''' üldözése A lakosság és a városok meg sar coléi sa