Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Az azonban, hogy ennek folyamán Budapest, valóságos és virtuális központi funkcióinak újabb bővülésével, az 1900-as évek első évtizedének végére már a hazai szocialista gondolkozásnak is fővárosává válik, nem véletlen és nem is csupán e néhány esztendőnek eredménye. Ennek feltóteleit: a kapitalizmus Magyarországon legteljesebben itt észlelhető ellentmondásait éppen úgy, mint az ezek következményeinek sorába most belépve őket leleplező és értelmező tanfolyamokat tömegével látogató munkások és az e tanfolyamokat tartó értelmiségiek csoportját — de azt a fővárosi kultúrpolitikát is, mely lehetővé teszi Szabó Ervinnek és nem egy munkatársának a főváros művelődésügyében biztosított vezető funkcióját — Budapestnek már a polgári forradalmat megelőző évtizedekig visszanyúló, s a városegyesítés korától a városi funkciók minden területén különösen meggyorsuló fejlődése formálta ki. Együttesen nem csekély szerepet játszva abban is, hogy a munkásmozgalom a század első évtizedére — függetlenül a kebelén belüli különböző konfliktusoktól, ideológiák harcától — a polgári társadalom szemében egészében először Budapesten szűnik meg csupán rendészetileg, vagy akár szociálpolitikailag kezelendő ,,munkáskérdés"-nek lenni: a nyitott szemű budapesti polgár számára a nyomortanyákon zsúfolódó, sztrájkoló vagy felvonuló munkásság tömegei mögött most egy új, a polgárival ugyan már teljesen szemben álló, de teljes tudományos világkép, gondolatrendszer körvonalai is láthatókká válnak. Éppúgy érthetővé téve azokat, a világnézeti vonatkozásban is először Budapesten kibontakozó polgári erőfeszítéseket, melyek a népművelés, vagy munkásképzés jelszavaival a tömegek tudatából már e körvonalaknak is kitörlésére irányulnak — mint ahogy érthetővé téve az ezt célzó törekvések gyors kudarcát is. Köz- A népművelés és ezen belül kivált a munkásművelési törekvések a polgárság részéről korművelődés szakunkra már túlmennek azokon a ha kezdetben kétségtelenül ugyancsak magasabb igények'maveMdé's mduft, de

végül is gyakorlatilag csupán esti tanfolyamokon s már csak elemi iskolai szintű alapismereteket, vagy egyszerűen magyar nyelvet oktató népművelési kezdeményeken, melyek a még a városegyesítés előtt alakult Népoktatási Kör már — mint láttuk — a millenniumra is erősen lecsökkenő, korunkra meg éppenséggel szinte teljesen beszűkült tevékenységi területét jelentették. Az imperializmus korának küszöbére ért társadalomban a tét ennél immár jóval magasabb: az ember egész, kivált a nagyvárosban oly sok befolyásnak kitett tudatának megnyerése, ill. visszanyerése a kor egyetlen hatásosnak bizonyult "eszközével, a tudással. Polgári oldalról a legszélesebb tömegek és főleg a munkásosztály vonatkozásában e problémát, jellemző módon, először egyes, éppen a gazdasági fejlődés kérdései iránt fogékony politikai szakemberek észlelték és kísérelték meg megoldani. Baross Gábor már a vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatásával egy időben, 1889-ben megindítja az Ipari munkások vasárnapi oktatása c. akciót, elsősorban a közvetlen alárendeltségében álló vasút és az állami üzemek munkásai számára, ö még elsősorban praktikus ismeretek szórakoztató mozzanatokkal együttes közlésére gondol — négy évvel később azonban a Wekerle (elsősorban ugyancsak gazdasági szakember) személyes kezdeményezésére, többek között Hegedíís Loránd, Berzeviczy Albert közreműködésével megalakult Szabad Lyceum Társaság már magasabb fokon hat: irodalmi történelmi — művészeti; természettudományi — műszaki — matematikai; orvosi; jogi és társadalomtudományi; kereskedelmi; valamint háztartási tagozatban működve, főleg 6—12 — 18 előadásból álló sorozatokban egy-egy egész kérdéskörről, rendszeres, szakszerű ismereteket kíván közvetítenimunkások és iparosok felé. 1895 májusában a politikusok is csatasorba lépnek: Márkus József, akkor még alpolgármester, Rákosi Jenő és gróf Majláth József vezetésével megalakul az Országos Nemzeti Szövetség. Célkitűzései között már kifejezetten munkásügyet, munkások támogatását, viszonyaik tanulmányozását, a munkáskérdésről felolvasások tartását, a munkások között a hazafias érzés terjesztését, „magyar" (értsd: a szakszervezetektől független) munkaközvetítést stb. emleget, A polgári politika oldaláról a legátfogóbb terv Wlassics Gyula kultuszminiszter kezdeményezésére 1897-ben születik meg az angol University Extension mintájára kifejezetten szabadegyetem igényével, Budapesten az egyetemek oktatói karára, vidéken a helyi szakértő értelmiségre kívánva támaszkodni. Az „egységes nemzeti társadalom" a Széli-kormány által feldobott jelszavának jegyében születő intézmény célja bevallottan az, hogy „a középiskolát nem végzett munkásosztálybeliek tehetséges része előtt idővel megnyissa az egyetemet, ós így a pályát tévesztett existenciák számára a munkásvezérségen kívül egyéb módját is megadja az érvényesülésnek". A vállalkozás, mely nevét az egyetemiek tiltakozása folytán a szervezés során Népszerű Főiskolai Tanfolyamra változtatta, végül is 1901-ben indul meg, néhány hosszabb, valóban elsőrendű szakember által tartott előadássorozattal, Budapesten szakmai irányítása és ellenőrzése alá vonva a Szabad Lyceumot is (kivéve annak kifejezetten munkáselőadásait); a vasárnapi munkásoktatás azonban megtartja Önállóságát. Időközben 1897-ben azonban tulajdonképpen magánszemélyek részvénytársasági szövetkezésének formájában, felismerve az ismeretterjesztés üzleti lehetőségeit, megalakul az Uránia Ismeretterjesztő Társaság is: ez a társadalom egésze számára kíván enciklopédikus ismeretterjesztést végezni, a mondanivalókat a szükséghez képest vetített képekkel és eljátszott jelenetekkel téve