Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

371. A Népopera, a mai Erkel Színház épülete 1912-ben (Komor - Jakab—Márkus) Ugyanígy ezeknek az igényeknek jegyében, ele a városfejlődés totalitásával háta mögött bővül Budapest tovább korszakunkban Budapest saját kulturális, elsősorban oktatási intézményhálózata is: oktatásügye részint — és elsősorban a Bárczy-korszakban már új meg új iskolák alapításával, majd iskolaépületek építésével, részint, ugyancsak ebben a korszakban, a közép- és alsófokú oktatási intézményhálózat további differenciálódásával. Az iskolák fokozatai szerint haladva, 1896 és 1912 között a budapesti elemi iskolák száma 151-ről (benne 113 községi) 218-ra, az osztályoké 994-ről 1769-re, a pedagógusoké 1152-ről 2331-re, a tanulóké pedig 51 192-ről 61 507-re emelkedett. Összehasonlítva mindezt a népességszámnak e két időpont között közel 50%-os növekedésével, melytől a tanulók számáé már elmaradt, a népoktatás fejlődésének e számai az oktatás feltételeinek további erős javulását mutatják — kivált akkor, ha figyelembe vesszük a fővárosnak a tízes évek fordulóján éppen folyamatban levő nagyszabású, Bárczy programjának egyik központi elemét alkotó, Budapestet néhány év alatt a kor modern építészeti törekvéseinek jegyében épült iskolaépületekkel teleszóró iskolaépítkezéseit. Nyomukban a népiskolai intézményhálózatban a sajátlag községi fenntartású budapesti iskolák aránya még tovább nő, hiszen 1912-re már csak alig 5 és fél ezer budapesti elemista jár nem községi, hanem állami, ill. főleg felekezeti vagy magániskolába. A budapesti községi polgári és népiskolák azonban ekkor már minőségileg is többet nyújtanak: tanítóikat az 1906-ban létrehozott fővárosi Pedagógiai Szeminárium képezi tovább, hogy alkalmasak legyenek a tanulóknak immár a nagyváros viszonyaihoz alkalmazkodó oktatására is. A budapesti népiskolai oktatás azonban más vonatkozásokban: minőségileg is fejlődést és differenciálódást mutat. Egyrészt azáltal, hogy e községi elemi iskolákban a tízes évekre az elemi iskolások már kb. 11%-a (mintegy 7 ezer tanuló) az V—VI. osztály tanulója; ez jelentős mennyiségű, még iskolai úton és módszerekkel közölt új ismeretek bejuttatását jelenti a társadalomba. Másrészt az ezeknél idősebb, 12 —14 éves, más úton tovább már nem tanuló gyermekek számára szervezendő ismétlőiskolai rendszernek már 1888-ra nyilvánvaló teljes csődje után a főváros e korosztályok számára az 1901 — 02. tanévtől heti tízórás háztartási és mezőgazdasági gyakorlati ismétlőoktatást szervez. És ha az ebbe bevont tanulók száma még 1912-ben is csak 3 ezer körül jár, kétségtelen, hogy a főváros ezzel megteremtette a lehetőséget azoknak a rétegeknek bármilyen alacsony szintű, de korszerű tartalmú továbbképzésére, melyek korábban e szempontból szinte teljesen hozzáférhetetlenek voltak. A fővárosban a millennium után azonban a népiskolából való továbblépésre, továbbtanulásra is új lehetőségek nyílnak. Ezek közül a 12 éven felüli gyermekeknek már korábban is legnagyobb tömegét felvevő tanoncképzés vonatkozásában minőségileg is új elemek figyelhetők meg. A tanonciskolák már 1894-ben felállított keretein belül ugyanis 1897 és 1902 között a főváros - elsősorban a város gyáripari fellendülésével nyilvánvaló kapcsolatban végrehajtja a korábban csak általános ipari tanoncoktatás szakosítását is: 1902 után a budapesti tanonciskolák legnagyobbjai már meghatározott iparágakra adnak szakképzést. A tanulók száma 1896 és 1912 között az ipari szakban 8410-ről 16 826-ra, a továbbiakban is változatlan tantervű kereskedelmi tanonciskolákban pedig 670-ről 116l-re nő. S tulajdonképpen az ipari tanoncképzés egy sajátos válfajaként szervezi meg a főváros 1897-től a felsőruha varrótanfolyamokat is, és a fővárosi iparrajziskola mellett korszakunkban már ugyancsak több, egy-egy meghatározott szakmára a szakmunkás ós a betanított munkás színvonala között képesítő tanfolyam is működik. A népiskolából továbbvezető utak közül aránylag legtöbben most is az ennek megfelelően ki is bővülő polgári iskolák útján indulnak el. A millennium és világháború között a budapesti