Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

361. Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár igazgatója fővárosi könyvtár és a fővárosi múzeum együttes elhelyezésének terve, és Toldy tervezetet készített egy közgyűlési múzeumi és könyvtári bizottság létesítésére. Az önálló könyvtár, annak az eddig a Statisztikai Hivatalnak járó köteles példányokat is megszerző Levéltár keretében történő megszervezése azonban már a Statisztikai Hivatal nagytekintélyű és e kísérletben saját hatáskörét korlátozva látó igazgatójának, Kőrösy Józsefnek ellenállásába ütközött. Hosszú harc után 1903-ban Kőrösy győzött: a könyvtárat a Statisztikai Hivatalhoz csatolták. Még ez évben Kőrösy a hivatalon belül önállósult könyvtár igazgatására meghívja Szabó Ervint, akkor az Iparkamara könyvtárának könyvtárosát. Az évek során több mint 50 ezer kötetre felszaporodott könyvanyagot Szabó Ervin most átdolgozza, egyesítik a katalógusokat; 1907-től a könyvtár már rendszeres könyvtári értesítőben, majd évkönyvben tájékoztatja a közönséget munkájáról. A könyvtár 1908-ban hivatalosan is társadalomtudományi profilt kap, ezen belül, városi jellegének megfelelően, az urbanisztika kérdéseinek előtérbe állításával. Ennek keretében azonban Szabó Ervin — akinek jelentőségét a marxista gondolkodás hazai elterjesztésében még lesz alkalmunk megismerni — a könyvtárat egy a szocializmus jegyében álló szociológiai tudományosság könyvtárává építi ki: ennek terjesztése érdekében tesz javaslatot 1910-ben a könyvtárnak nagy nyilvános közművelődési intézménnyé való átszervezésére. Bárczy polgármester és befolyására a közgyűlés támogatja is ezt a koncepciót, s a világháború kitörésekor már készek a kor nagy építészének, Lajta Bélának a fővárosi nagy kultúrpalotához készített, a könyvtár céljait is messzemenően szolgáló tervei is. A könyvtár addigra már a főváros jelentős tudományos intézményévé válik: tekintélyes gyűjtők és tudósok hagyatékának birtokosává, örökösévé ám Szabó Ervin legfőbb feladatának ekkor is a könyvtárnak az olvasóközönséghez való minél közelebb vitelét szorgalmazza. így hozza létre az első nyilvános könyvtárat a Vág utcai Népházban, majd 1912-ben öt fiókra nyújt be programtervezetet. Ezek közül 1913-ra az Almásy téri, 1914-re a Százados úti fiók nyílik meg; néhány hónappal később, a világháború kitörésének napjaiban nyitja meg kapuit a Károlyi (ma Eerenczy István) utcai fiók is. A könyvtár azonban ekkorra már nemcsak a kor leghaladóbb társadalomtudományi szakirodalmát juttatja el Budapest népéhez, hanem a polgári és szocialista baloldal jelentős szereplőit is maga körül csoportosítja; Szabó Ervin helyettese Madzsar József, aki majd a Tanácsköztársaság egészségügyének lesz egyik vezetője, s a munkatársak között találjuk Braun Róbertet, Kőhalmi Bélát, Dienes Lászlót: a magyar könyvtári progresszió későbbi legjelentősebb s ezen át a haladó gondolkodásnak és politikai magatartásnak általában is kiemelkedő képviselőit. A főváros levéltárában 1911 után kezdik érvényesíteni az új szabályrendelet intencióját, mely szerint ha az intézmény elsősorban még mindig a közigazgatás szolgálatára kell is, hogy álljon, elvárják tőle, hogy a „székesfőváros politikai, gazdasági és kultúrtörténetével foglalkozó szakemberek igényeinek is megfelelő tudományos intézet legyen". Ezzel persze nem tudják pótolni az éppen az adminisztráció utasítására korábban végrehajtott esztelen és romboló selejtezések okozta hiányokat de most tudományos programot dolgoznak ki, s gondoskodnak róla, hogy megfelelő színvonalú tudományos szakemberek is bejussanak az intézmény státusába. Jellemzően arra a nyitott személyi politikára, mely a Könyvtár élére Szabó Ervint állítja, a Levéltár élére kerülő Tcrth-Szabó Pál, a huszita mozgalmak okmánytárának összeállítója a Tanácsköztársaság alatt majd az Országos Levéltár vezetésére fog megbízást kapni, de majdani utódja, Gárdonyi Albert is a Szabó Ervin vezette könyvtárból került át a Levéltár tudományos státusába. A Budapesten működő felsőoktatási és tudományos intézetek, valamint közgyűjtemények ilyen bővülése és differenciálódása révén, ugyanakkor a polgári társadalom kibontakozásával A tudományos társaságok