Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
együtt, megnő az egy-egy tudományszak eredményei iránt legalábbis érdeklődő olvasóknak vagy éppen a szakma amatőr művelőinek is (ideszámítva az érdeklődő tanárokat is) száma, növelve az igényt az újabb tudományos társulatok alapítására. A jelentősebb budapesti tudományos társulatok sora korunkban 1900-ban a Magyar Filozófiai Társasággal, 1901-ben a Numizmatikai, 1903-ban a Nyelvtudományi, 1910-ben a Rovartani Társasággal bővül. 1907-re jön létre hosszas, 1896-tól húzódó, már haladó és konzervatív erők szembenállását jellemzően tükröző csendes huzavona után a Magyar Gyermektanulmányi ós Gyakorló Lélektani Társaság. Ilyen ellentétek robbannak majd ki az 1901-ben alakult Társadalomtudományi Társaságban is ezekre még visszatérünk. 1910-ben alakult meg a Turáni Társaság ,,a velünk rokon európai és ázsiai népek tudományát, művészetét és közgazdaságát tanulmányozni, fejleszteni és a magyar érdekekkel összhangba hozni". Sajátos módon csak 1911-re alakítanak társaságot Pintér Jenő és Horváth János buzgólkodására az irodalomtörténészek. Az orvostudományi egyesületek száma továbbra is a szakorvosok szervezkedése révén gyarapodik: 1904-ben a szemészek, 1907-ben a sebészek alakítanak társaságot. 1910-ben azután az egyetemi tanárok alakítanak egyesületet a felsőoktatás körébe vágó kérdések tanulmányozására. Mindezek elsősorban szaktudományos egyesületek; a tudomány szélesebb körű alkalmazására és még inkább eredményeinek elterjesztésére szolgáló egyesületek tevékenysége már a budapesti kultúra politikai, ill. népművelődési vonatkozásában kell hogy előjöjjön. A fenti felsorolás természetesen csak a legjelentősebb egyesületeket tartalmazta, de hogy általában a tudomány ilyen társadalmi szervezése milyen méreteket öltött, azt a tudományos egyletek budapesti alkalmazottainak éppen korunkra rohamosan megnőtt száma bizonyítja. Az 1890-ben 221 fős létszám tíz év múlva 454-re, 1910-re pedig 1335-re emelkedik; soraiban ekkor már 308 női alkalmazottal is, s majdnem elérve a főváros hivatalnoki karának létszámát. Ez utóbbi adat jól érzékelteti, hogy az előző korszakban megkezdődött folyamat, a tudományos intézmények irányításában a budapesti tudományosság és az itt lakó tudósok vezető szerepével, korunkban még tovább folytatódott, megfelelően annak az általános és korunkban is csak tovább erősödő törekvésnek, mely az alkotó értelmiséget (éppúgy, mint a pedagógusokat vagy az ambiciózus hivatalnokokat) még a vidéki egyetemekről vagy tudományos intézményekről is éppen éigy, mint a közgyűjteményekből vagy középiskolákból egyaránt a fővárosba vonzotta. A tudományos életben hazai viszonylatban a mércét most már szinte kizárólagosan Budapest szintje jelentette, megfelelően annak, ahogy a millennium után lezajlott fejlődés eredményeképpen tanszékei, kutatóintézetei, laboratóriumai, klinikái és közgyűjteményei, főleg pedig könyvtárai — ismételjük: hiányosságaik, sokban szegényes voltuk ellenére is — a hazai viszonylatban elérhető legmagasabb tudományos színvonalat biztosították az itt dolgozók számára. Sajtó és A magyarországi sajtónak, könyvkiadásnak a millennium éveire — mint emlékezhetünk könyvkiadás már szinte tökéletesen budapesti koncentrálódása korszakunkban sem lazult föl, sőt alapjaiban még tovább erősödött, szilárdult ha a technikai alapjában, a nyomdaiparban bekövetkezett fejlődés éppen differenciálódást sejtető számszerű adatai ennek látszólag még ellentmondanak is. 1900-ban Budapesten a statisztika 560 nyomdaipari vállalatot mutatott ki, 7867 munkással, tíz év múlva, 1910-re a budapesti nyomdai üzemek száma elérte a 754-et, a munkásoké pedig a 11 391-et. A kép azonban nagyon is logikusan zökken vissza a koncentrációnak már a millenniumra meghatározott vágányaiba akkor, ha tudjuk, hogy e vállalatok közül 1910-ben a 200-nál több munkással dolgozó mindössze 13 üzem a munkáslétszám 42%-át foglalkoztatta; 1900-hoz és még inkább 1890-bez viszonyítva pedig világosan látszik az is, hogy míg 1900-ig a kisebb ós közepes nyomdák száma és munkáslétszáma nőtt erőteljesebben, addig a század első évtizede elsősorban a nagy nyomdai vállalkozások megerősödését, a sajtóval és könyvkiadással még szorosabb összefoné>dásukat hozza magával. Míg 1900 és 1910 között a kis nyomdák munkáslétszáma csak 25, addig a nagyoké 50%-kai emelkedik. Es a nagyüzem fölénye szorosan összefügg technikai modernizálódásával: az első modern Linotype soröntő gépek 1900-ban Budapest nagy nyomdáiban jelennek meg (egy év alatt 20), 1904-ben pedig megérkeznek az első Monotype gépek is, a gépszedés megjelenésével a munkáslétszám növekedésénél nagyobb arányban növelve meg a nyomdák (elsősorban a gépesítés költségeit vállalni képes nagy nyomdák) teljesítőképességét is. Olyan tényezőként, mely e nagy vállalkozások könyv- és iapkiadó tevékenységén át Budapest még az előző korszakban alapított és új konkurrensnek létrejöttét már nemigen vagy csak kivételesen tűrő legnagyobb vállalkozásainak súlyát a hazai tudatformálás és a kultéira tényezői között még nagyobbra fogja emelni. Megfelelően a városfejlődés nyomán kibontakozó új társadalmi mozgásnak, s az így megnyíló technikai lehetőségektől is segítve, a budapesti sajtó is átalakul, egyszersmind tovább differenciálódik. Ennek során legszembetűnőbb vonásként, válaszolva a dualista politikai szerkezet korunkra már előrehaladott és a frontokat élesre húzó válságára, orgánumainak politikai profiljai is határozottabbakká válnak. A most, az 1905 06. évi politikai válsággal újra rendeződni kezdő politikai csoportosulások lassan megteremtik a maguk többé-kevésbé határozott
