Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

segítését egyaránt célzó törekvéseinek. Ezeknek jegyében korunkban alakul meg, ill. nyeri el végleges formáját a főváros saját múzeuma és könyvtára. Az aquincumi ásatások nyomán a várostörténeti múzeum szükségességét megállapító 1887. évi polgármesteri határozattal indult, az előző korszak kapcsán már ismertetett kezdemények folytatásaként ui. a főváros a millennium után múzeumi célokra 100 ezer forintért megvásárolta az államtól a még az 1885-ös kiállításra épített, akkor és 1896-ban is képzőművészeti anyag bemutatására szolgált díszes neoreneszánsz pavilont. 1898-ban az akkor már javában működő aquincumi múzeum igazgatója, Kuzsinszky Bálint kidolgozta a fővárosi múzeum szervezetét is: a múzeum egy, az aquincumi anyagot és egy, a várostörténet összes többi tárgyi emlékét magában foglaló osztályból állna; utóbbi gyűjtene az őskori és népvándorlás kori anyagot, a városi térképeket, a városról készült összes ábrázolást, maketteket és építészeti töredékeket; a régi templomi emlékeket, az ún. „történeti emlékeket" (valójában elsősorban az eseményekhez kapcsolódó tárgyi anyagot); irodalmi, színészeti, művészeti emlékeket; a városigazgatás és városgazdaság emlékeit; „a főváros ügyében érdemeket szerzett férfiak arcképcsarnokát"; a főváros képzőművészeti bizottsága által megrendelt és egyéb fővárosi tulajdonú képeket, szobormodelleket; a városépítés tervanyagát és a műszaki urbanizáció tárgyi emlékeit. 1899 áprilisában a közgyűlés határozatot hoz a múzeum megszervezésére; megkezdődik a gyűjtés és az anyagoknak a ligeti épületbe való beszállítása. 1901-ben az aquincumi múzeumot beolvasztják az új, egységes szervezetbe, 1904-ben a Halászbástya északi toronyhelyiségében elhelyezik 357. A Fővárosi Múzeum épülete — az 1885. évi országos kiállítás Műcsarnoka (Kauser Gyula) 358. A Fővárosi Múzeum képtárának részlete; balra Benczúr Gyula Budavár visszavétele c. képe __L_„; - • :--*^.<sä . -