Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

A munkásmozgalom, Budapest térképén Budapest befolyása a tömegpárt politikájéira végső fokon nem bizonyult helyes taktikának, mert a párt, nem ismerve fel a liberális várospolitikában az imperializmus viszonyai közé lépett nagytőke szociális politikájának analógiáit és jellemző vonásait — és így bennük a nagyon is a dolgozó tömegek mozgalmai által élesedő társadalmi feszültség kihívását TM-, a munkásokat a liberális várospolitika e kétségtelen eredményeinek genezisével szemben mintegy tájékozatlanul hagyta, sőt némileg (inkább ideológiailag ugyan, mint a konkrét politikai taktikában) le is fegyverezte — a várospolitika kialakulásának és irányának meghatározását, problémáinak értelmezését pedig végül is kiengedte kezéből. Hasonlóan a gazdasági élethez, mely gyáraival, pályaudvaraival, kikötőivel, vagy az államhatalomhoz, mely középületekkel, s a társadalom hatalmasaihoz, kik palotáikkal és hatalmas bérházaikkal borítják el Budapestet, lassanként a munkásmozgalom is megjelenik Budapest térképén természetesen elsősorban annak perifériáin, a munkásnegyedekben. Mint ahogy, jellemző módon, a századforduló Budapestjének ún. „tüntetési négyszög"-e, ahonnan az utcai megmozdulások kiindulnak, ugyancsak kijjebb kerül: a Múzeum körút és a mai Rákóczi út kereszteződésétől a Nagy köréit és a Dohány utca kereszteződéséhez, megfelelően annak, ahogy az utcai demonstrációk is már nem az egyetemi ifjúságtól, hanem a külső városrészek munkásaitól fognak kiindulni. Itt, a város e külső, szegényes negyedeiben jelennek meg a nyolcvanas évektől egyre nagyobb számmal a munkásmozgalom alkalmi vagy hosszabb időre is fennmaradó helyi központjai. Túlnyomórészt szegényes vendéglők ezek, közel a gyárakhoz, hogy a fáradt munkásnak munka után ne kelljen messze mennie egy-egy politikai előadás meghallgatására vagy egy sztrájk megbeszélésére. A korabeli munkássajtó e gyűléseket meghirdető rovataiban már korán egyre sűrűbben bukkannak fel neveik, mint ahogy — kivált még a századvégen s a századforduló éveiben — többnyire itt, a város fejlődése során a térképen is egyre kijjebb tolódó perifériának vendéglőiben tartják a munkásság pártjai üléseiket, kongresszusaikat is. A Magyarországi Altalános Munkáspárt 1880-ban még a Nyugati pályaudvar melletti Schuster-féle vendéglőben tartja első kongresszusát; a másodikat 1881-ben a Vízivárosban, a szerény Medve utcai Fácán-vendéglőben; a harmadik 1887-ben a mai Rottenbiller utcai régi polgári Lövöldében ül össze. Itt ülésezik a Szociáldemokrata Párt első kongresszusa is 1890-ben; a második még kijjebb, a külső Váci úti Huber-vendéglőben. 1900-tól 1905-ig a Városliget külső szélén, a mai Május 1. út 27. sz. alatti Hermina-kertben üléseznek a kongresszusok, de 1905-ben egy rendkívüli kongresszust, az ettől nem messze levő és már csak nagy kerthelyisége miatt is kedvelt sztrájktanyaként szolgáló Trieszti Nőben tartanak. A Hermina (a mai Május 1.) úton különben nagy kerthelyiségeivel ekkoriban a Zöld Vadászhoz címzett vendéglő és a Barokaldi-kert is jeles sztrájktanyaként volt híres — ahogy a Ganz-gyár és a közeli nagy budai malmok révén ekkor még gyárnegyednek is számító Vízivárosban sokáig a Fácán volt a budaiak sztrájktanyája. Es csak ahogy a párt súlya és tekintélye emelkedik, úgy húzódnak be a kongresszusok is a városba: 1907-től az új Városházára, 1912 - 13-ban már a régi Képviselőház mai Bródy Sándor utcai épületébe - így mintegy szimbolikusan is birtokba véve az uralkodó osztály egyelőre még csak elhagyott parlamentjét. De itt, a város a körutakon kívüli, szegényes, levegőtlen és zséifolt utcáiban — előszeretettel a VII—VIII. kerületben — nyitják meg irodáikat az első munkássegélyegyletek, majd a szakszervezetek, még később a munkásművelődés különböző egyesületei. Vendéglők, szakegyleti vagy segélyegyleti irodák, munkásotthonok: szerény berendezésű, rosszul világított, szinte sivár helyiségek ezek, egyszerű és csak a legszükségesebb bútorokkal. Még a szociáldemokrata párt a Népszava szerkesztőségéül szolgáló szókháza is puritánul szegényes épület, Budapest egyik legrosszabb hírű (ám így olcsó telket biztosító) utcájában. De a május elsejék felvonulásai, a tüntetések, melyekről szólottunk, innen, ezekből a helyiségekből szervezve fognak majd elindulni, hogy egyre sűrűbben rázzák meg majd a fővárost, sőt olykor már a Monarchiát is: Budapest térképére a munkásmozgalom e tűzhelyei mellé fölrajzolva e tüntetések és felvonulások a külvárosokból a főútvonalakon a város szíve feló vezető útjainak vörös vonalait is. Gazdasági mozgalom a munkásság jobb élet- és munkakörülményeiért, politikai mozgalom a munkásosztály politikai jogokhoz juttatásáért és utóbbinak mintegy függvényeként a sajátosan budapesti várospolitika vonatkozásában a kezdeményezés elejtése: a budapesti szocialista munkásmozgalom e három ágáról a fentiekben adott csupán egyszerű és igen sommás eseménynaptár vagy mintegy leltár is jól érzékelteti azt a folyamatot, melynek során alig húsz év alatt a mozgalom a szociáldemokrata párt irányítása alá kerülve, elsősorban Budapesten valódi tömegmozgalommá s a párt tömegpárttá fejlődik. Tömegpárttá nemcsak tagságának létszámát vagy követeléseinek a párttagság keretein túl is nyúlé) tömegbázisát, hanem gazdag szervezeti rétegezettségót illetőleg is. Megtalálja benne helyét - ugyancsak elsősorban Budapesten az ifjúmunkás-mozgalom éppúgy, mint a nőmozgalom vagy a Galilei Kör vagy a munkásság fogyasztási szövetkezete, az AFÖSZ, és orgánumai immár nemcsak az egyes ipari szakmák sajátos problémáira reagálnak, hanem lassan megtalálják útjukat az értelmiséghez is, megindulva