Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

képes túllépni az e politikából következő magatartáson, és a sztrájkot az utolsó órákban lefújja. A mozgalom, mely e pontig állandó, ha nem is egyenletesen emelkedő tendenciát mutatott, e ponton megtorpan; az előkészületek során a végsőkig felcsigázott munkásságban lassan megindul bizonyos demoralizálódás vagy legalábbis elbizonytalanodás és bomlás, a céltalanság egyfajta érzése, és ezen a pártnak a munkanélküliek ügyében, azután a katonai reakció és a panamák, majd végül gyűlések és tüntetések sorozatával — a sajtótörvény ellen szervezett, ám végül is a meghozott törvények láttán ismét eredménytelennek bizonyuló tüntetései, felvonulásai sem tudnak segíteni. A szervezkedés lendülete megáll, s a szervezett munkásság száma is némi csökkenést mutat. A hanyatlás mennyiben lett volna átmeneti és mennyiben végleges? Ezt már soha nem tudjuk elbírálni - amint azt sem tudjuk: mi lett volna a szociáldemokrácia parlamenti súlya az új választójogi törvény alapján megtartandó választásokon. 1914. június végén eldördülnek a szarajevói revolverlövések, s ezzel az egész magyarországi és ismét csak kivált a fővárosi munkásmozgalom egyik napról a másikra nemcsak gazdasági, de politikai vonatkozásban is teljesen új viszonyok közé fog kerülni. Az eddig vezető évtizedek budapesti munkásmozgalmának országos hatásában, politikájának, eredményeinek sokban országos normává válásában és ezen át az egész magyarországi munkásmozgalom összefogásában, színvonalának emelésében is — jelentős és egyre növekvő szerepet játszik a mozgalom itt összpontosult sajtója -, s ezen belül nem utolsósorban az, hogy a munkásság egyes szakmai csoportjainak gondjait és követeléseit tárgyalva, a mozgalmat mintegy konkretizálva segít egészen közelv inni a munkáshoz. Az egész országban egyedül a budapesti proletariátus volt elég erős ahhoz, hogy az effajta sajtónak is bázisául szolgáljon: a szakmák nagytöbbségében ui. egyedül Budapesten (ideértve az elővárosi övezetet is) volt olyan erős a szakmai-területi koncentráció, hogy egyegy induló sajtóterméket részint képes legyen átsegíteni az indulás első 347. A „vérvörös csütörtök" 1912. május 23.: a gyalogság megtisztítja a Belvárost (a mai Szabadsajtó út ós Váci utca sarkán) 348. A „vérvörös csütörtök": rohamra induló huszárok a mai Baj csy-Zsilinszky úton Budapest és a hazai munkássajiá 349. A ,, vérvörös csütörtök": a rendőrök megbilincselt tüntetőt kísérnek a mai Rosenberg házaspár utcán